Bár orvostanhallgatóként sokáig nem tudta, merre induljon el, az egyetem végeztével nem volt kérdés, hogy a fül-orr-gégészet lesz a szakterülete. Neki köszönhetjük, hogy Magyarországon is elterjedhetett az endoszkópos fülsebészeti eljárás, ahogy azt is, hogy évente rengeteg gyermek és felnőtt kapja vissza hallását. A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Klinikai Központ Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika igazgatóját, Dr. Szanyi Istvánt kérdeztük.

Mikor döntött úgy, hogy fül-orr-gégész lesz?

Orvostanhallgatóként az ember nagyon sokat gondolkodik azon, hogy milyen irányba induljon el. Aktuálisan mindig az akar lenni, amit éppen tanul. Az egyetem harmadik évében aztán lett egy remek témavezetőm, aki a tudományos diákköri munkámat irányította. Ő mondta nekem, hogy a legtöbben olyan közkedvelt szakmát választanak, mint a sebészet vagy épp a szülészet, ám igazán kiteljesedni egy kisebb szakmában, azon belül is egy specifikációban lehet. Ő a szemészetet és a fül-orr-gégészetet javasolta. Nagy hatással volt rám ez a gondolat, negyedévben, amikor fül-orr-gégészetet tanultam, már ezzel a szemmel tekintettem a pályára. Kíváncsian vártam, mit mutat majd nekem ez a klinikum.

Persze beleszerettem, olyannyira, hogy szemeszter végén kértem, engedjék meg, hogy bejárjak a klinikára segíteni, asszisztálni, tanulni. Emlékszem, egy pécsi kollégiumban laktam, mobiltelefonok még nem voltak, a kollégium folyosójára kihelyezett vezetékes telefonon keresztül lehetett kommunikálni. A klinikáról mindig itt hívtak, ha szükség volt rám.

Természetesen az egyetem végére már egyértelmű volt, hogy ez lesz az utam, ám munkát ekkor még nem kaptam. Csak nehezen lehetett bejutni a klinikára, rezidensképzés pedig akkoriban még nem volt. Dr. Pytel József professzor, a klinika akkori vezetője felajánlott egy helyettesítő állást, és megígérte, idővel véglegesítenek. A végleges állást az 1998. Évi fül-orr-gégészeti szakvizsgám előtt 1 évvel kaptam meg.

Az endoszkópos fülsebészeti eljárást Ön hozta be a hazai gyakorlatba. Mit kell tudnunk erről a módszerről?

Ez az eljárás az elmúlt tíz évben lett csak ismert. Dr. Gerlinger Imre professzor tanácsára mélyültem el a technikában, felvetette, hogy a klinikán nagy hasznát vennénk. 2015-ben elutaztam az első endoszkópos fülsebészeti világkongresszusra Dubajba, ahonnan elképesztő lelkesedéssel tértem haza, szinte azonnal beleástam magam a témába. Fél évvel később Dr. Livio Presutti professzor oldalán tanulhattam abban a modenai központban, ahol a legnagyobb tapasztalatú emberek végezték ezeket a műtéteket. Pár hetet töltöttem kint, és amint hazaérkeztem, azonnal elkezdtem alkalmazni az eljárást.

A technika segítségével hallójáraton keresztül végzünk középfülműtéteket, dobhártyapótlásokat, hallócsontláncolat-rekonstrukciókat. A megoldásnak köszönhetően nagyon precízen, kiváló megvilágításban és nagyításban lehet dolgozni. Közel tudunk menni az érintett területhez, ami aztán részletgazdag felbontásban tárul elénk. Olyan helyekre tudunk eljutni, ahová korábban betekintést csak komoly csontelfúrás után kaphattunk. Az endoszkópos fülsebészeti eljárás egy minimálinvazív technika, műtét után a betegek gyakran már a beavatkozás napján hazamehetnek. Nincsen külső metszés, fülkötések, fájdalom.

Mikor indokolt a cochleáris implantáció?

Alapvetően kétféle halláscsökkenést különböztetünk meg: a vezetéses és a szenzorineurális, vagyis az idegi halláscsökkenést. Míg a vezetéses halláscsökkenésénél a hanginger vezetését szolgáló dobhártya, hallócsontláncolat problémájával van dolgunk, addig idegi halláscsökkenésnél már a belső fül vagy hallóideg károsodásról van szó. Utóbbi esetben hallókészülékkel egy bizonyos fokig tudjuk javítani a hallást, ám amikor a betegen már hallókészülékkel sem lehet segíteni, cochleáris implantátumra van szükség, amivel mintegy helyettesíthetjük a belső fület.

A cochleáris implantátumoknak eredendően a kétoldali siketség adta az indikációt, ma már egyoldali halláscsökkenésnél is el tudjuk végezni ezeket a műtéteket. Fontos, hogy veleszületett hallássérülés esetén a gyerekek mielőbb hozzájussanak az implantátumhoz, hogy a beszédfejlődésükben minél kevesebb kárt szenvedjenek el.

Bár a cochleáris implantáció már évtizedek óta bizonyítja sikerességét, sokan vannak, akik mégsem mernek belevágni.

Elsősorban a szülők azok, akiket megijeszt a beavatkozás, hiszen mégiscsak a gyermekük koponyacsontjába ültetjük a készüléket. Ami számunkra egy rutinműtét, az nekik egy óriási félelem. Ezért is fontos, hogy a diagnosztika során alaposan elmagyarázzuk, mivel jár ez a műtét, ki végzi azt, milyen szakmai tapasztalatokkal rendelkezik a sebész, illetve milyen profi stáb és eszközök állnak rendelkezésre. Fel kell hívnunk a szülő figyelmét arra is, hogy mi történik akkor, ha nem vállalják a műtétet, hogy nemhallóként milyen élet vár a gyermekre, milyenek az esélyei. Szerencsére a bizalom a kivizsgálás során hamar kialakul, megértik, hogy az implantátum segítségével a gyermek teljes értékű életet élhet. Ugyanez igaz azokra a felnőttekre is, akik felnőtt korukban vesztik el a hallásukat. Mivel nem tudnak gördülékenyen kommunikálni, idővel elszigetelődnek, nem lesz szociális életük, nem mernek megszólalni, emberek közé menni. A cochleáris implantáció nekik is hihetetlen nagy segítség.

A cochleáris implantáció egy villámgyorsan fejlődő terület. Mit lát, mit hozhat a jövő?

A teljesen implantálható készülékeké lesz a jövő, amikor is eltűnik a külső egység. Jelenleg a cochleáris implantáció egyetlen hátránya, hogy a beszédprocesszor látszik, így esztétikai kérdés merülhet fel egyeseknél; illetve a viselés bizonyos helyzetekben körültekintést igényel. Gondolok itt a fésülködésre, vízi sportokra, fürdésre.

Milyen érzés, hogy egy olyan tudás birtokában van, amivel vissza tudja adni egy beteg ember hallását?

Leírhatatlan. Fantasztikus megélni azt a pillanatot, amikor a kisgyerekeknél, akik korábban soha nem hallottak hangokat, bekapcsolják az implantátumot. Kikerekedik a szemük, figyelnek, néha sírnak, forgatják a fejüket, érdeklődve próbálják feldolgozni, hogy mit kezdjenek ezzel az eddig ismeretlen ingerrel. Később, ahogy a szurdopedagógusok segítségével folyamatosan fejlődik a kommunikációjuk, a beszédük, az megint csak felér egy csodával.

Ahogy a gyerekeknél, úgy a felnőtteknél is hihetetlenül jó megélni azt a momentumot, amikor újra hallanak: elborítja az arcukat a mosoly, elérzékenyülnek, hiszen felfogják, hogy kinyílt előttük a világ, újra hasznosnak, teljes emberek lehetnek.

Vannak olyan esetei, amik különösen mély nyomot hagytak?

Nemrég egy közel 40 éves fiatalember volt a páciensem, aki felnőtt korában, fokozatosan vesztette el hallását, és már hallókészülékkel sem lehetett segíteni rajta. Bár volt munkahelye, mindig olyan feladatokat kapott, ahol nem feltétlenül volt szükség a hallására. Felesége ugyancsak nagyothalló volt, egymás között jeleléssel kommunikáltak. Soha nem felejtem el, amikor a covid első hulláma után, megannyi halasztást követően megkapta végre a műtét időpontját. Ő már a tudattól határtalanul boldog volt, hogy megműtik. A beavatkozás olyannyira sikeres volt, hogy ma már újra normális munkakörben tud dolgozni.

Egy másik kedves történet az egyik barátomhoz kötődik, akinek második gyermeke siketen született. A klinikánkon műtötték a kislányt, kétoldali implantátumot kapott. Az első beültetésekor másfél, a másodiknál hároméves volt. A gyermek ma tíz éves, én pedig tanúja lehettem, hogyan fejlődik. Tökéletesen hall, beszél, nincsenek tanulási nehézségei, sőt gitározni tanul.

A cochleáris implantáció sikeressége nem egy emberen, hanem egy egész csapaton, az implant teamen áll.

Minden klinikán működik egy implant team, amit a klinika vezetője irányít. A csapat számos szakemberből épül fel. Az audiológus kolléga feladata, hogy koordinálja a még szükséges hallásvizsgálatokat, segít megszervezni a képalkotó vizsgálatokat, melyek számot adnak arról, hogy anatómiailag minden rendben van-e a belső fülben. Szükség esetén radiológus kolléga bevonására is sor kerülhet, aki segít elemezni az átlagostól eltérő MR és CT felvételeket. Hozzájuk hasonlóan nagyon fontos szerep hárul a műtétet végző operatőrökre, a fizikusokra, akik a készülék bekapcsolását és beállítását végzik, ahogy a szurdopedagógusokra is, akik közreműködése nélkül a páciens nem fejlődne.

Amikor megtörténik a teljes kivizsgálás, és kiderül, hogy a páciens alkalmas a beavatkozásra, alaposan átbeszéljük, hogy mit jelent maga a cochleáris implantáció. Megmutatjuk a szerkezetet, a beszédprocesszort, elmondjuk a műtét részleteit, az utánkövetés menetét, a beállítás részleteit. Soha nem engedjük el a betegek kezét.