
Gyermekként nagy hatással volt rá egy karizmatikus gyermek fül-orr-gégész orvos, továbbtanulás előtt objektív hallásvizsgáló laborban dolgozott, az orvosi egyetemen is ebben a témakörben végzett tudományos diákköri munkát. A pécsi Klinikai Központ Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika implant teamjének egyik kulcsszereplőjével, Dr. Németh Adriennel beszélgettünk.
Miért pont a fül-orr-gégészetet választotta hivatásául?
Két meghatározó dolog is volt az életemben, ami ebbe az irányba terelt: egyrészt gyerekként nagyon sokat vérzett az orrom, és a doktorbácsi, aki kezelt, annyira pozitív hatással volt rám, hogy gond nélkül megengedtem neki, hogy megvizsgáljon, illetve az orromba nyúlva ellássa a vérzést. Másrészt pedig, mivel elsőre nem sikerült felvételt nyernem az orvosi egyetemre, tapasztalat szerzés céljából elkezdtem dolgozni. A pécsi Fül-Orr-Gégészeti Klinikán munkatársat kerestek, így ismertem meg a klinikát és lett alkalmam az objektív hallásvizsgáló laborban is dolgozni.
Miután elkezdtem egyetemi tanulmányaimat, érdeklődésem még inkább a fül-orr-gégészet felé fordult. A tudományos diákköri munkámat is az objektív hallásvizsgálatok témakörében végeztem, egészen pontosan a BERA vizsgálat volt a témám, Dr. Pytel József Professzor Úr témavezetésével. Később ő vett fel a pécsi klinikára, és lett az audiológia a szakterületem.

Audiológus szakorvosként mi a feladata?
Akár implantátummal, akár hallókészülékkel rehabilitáljuk a betegeket, az audiológiai kivizsgálás során többféle hallásvizsgálatot kell elvégezni. A vizsgálatok eredményeinek értékelése során derül ki, hogy a páciensen hogyan tudunk segíteni. Sokszor hosszú hónapok fáradságos munkája, mire visszavezetjük a hangok birodalmába a hallássérült betegeket, és leírhatatlan érzés, amikor egy siket kisgyermek a hallásrehabilitáció után a kismadár felé mutat, hiszen életében akkor hall először madárcsiripelést.
Hogyan kerülnek a klinikára hallássérülés gyanújával a páciensek, és milyen vizsgálatok várnak rájuk?
Nagyrészt háziorvosi, gyermekorvosi beutalóval érkeznek, de vannak szülők, érintett felnőttek, akik maguk jelentkeznek hozzánk időpontért. Sokszor előfordul, hogy a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete vagy maga az implantátumokat forgalmazó cégek munkatársai irányítják hozzánk a betegeket. Gyakran, a hallókészülékkel korábban ellátott betegeinknek kontroll vizsgálatai kapcsán mi javasoljuk az implantációt, amikor a halláscsökkenésük olyan súlyossá válik, hogy hagyományos készülékkel már nem érhető el a szükséges hallásrehabilitáció.
Az implant ambulanciánkon előbb felvesszük az anamnézist: megtudjuk, mikor kezdődött a probléma, milyen vizsgálatok történtek eddig, majd precízen feltérképezzük a beteg hallását. A felnőtteknél szubjektív és objektív, a gyerekeknél objektív hallásvizsgálatokat végzünk, mely esetén nincs szükség a vizsgált aktív közreműködésére. Otoakusztikus emisszió és BERA vizsgálatot, illetve az úgynevezett ASSR vizsgálatot is tartalmazó protokollt alkalmazunk a gyermekeknél. Utóbbi segítségével frekvencia specifikus hallásküszöböket tudunk mérni, például 500, 1000, 2000, 4000 Hz frekvenciákon is. A gyermekeknél a fenti hallásvizsgálatokat altatásban végezzük, fontos ugyanis, hogy ne legyen semmiféle zavaró izommozgás, zaj a vizsgálat közben. Célunk, hogy minél pontosabban tudjuk megbecsülni az objektív hallásküszöböt.
Milyen nehézségekkel szembesülnek a diagnosztika során?
Ha az ideális forgatókönyvet nézzük, a klinikára olyan gyerekek kerülnek, akik az újszülöttkori hallásszűrésen fennakadtak, kaptak hallókészüléket, de ennek ellenére nem indult meg a beszédfejlődés. Megfelelő hallás nélkül ugyanis nincs normális beszédfejlődés. Optimális esetben a gyermek 1 éves korára kiderül, hogy elegendő-e a hallókészülék vagy belső fül, azaz cochleáris implantátumra van szükség a megfelelő hallásrehabilitáció elérése céljából. Sajnálatos módon még mindig vannak olyan esetek, amikor 3-4 éves korában kerül hozzánk a súlyosan nagyothalló gyermek. Szomorú újra és újra szembesülni azzal, hogy bár az implantációs technikát évtizedek óta alkalmazzuk Magyarországon, ez a lehetőség még mindig nincs kellőképpen benne a köztudatban.
Sokszor felmerül a beszédfejlődés elmaradása hátterében az autizmus gyanúja is, így nagy jelentőséggel bír az objektív hallásküszöb meghatározása az érintett gyermekeknél.
A halláscsökkenések hátterében rejlő fejlődési rendellenességek, a ritkán előforduló malformációk felismerése is komoly kihívást jelent. Egy kiváló, gyakorlott neuroradiológus kolléga közreműködésének köszönhetően ezek pontos felismerésre kerülnek. Klinikánkon végeztünk először és talán legtöbbször belsőfül malformáció esetén cochleáris implantációt.
Milyen rendellenességek ezek?
A belső fülben található csiga ideális esetben két és fél kanyarulatból áll, sajnos azonban előfordul, hogy nem fejlődik ki teljesen. Egyes esetekben, nem, vagy csak részlegesen fejlődnek ki a kanyarulatok, nincsenek elválasztva egymástól, illetve, a csiga tengelye is hiányozhat. Olyan esettel is találkoztunk már, amikor teljesen szabályos volt a belső fül szerkezete, azonban a hallóideg nem fejlődött ki.
Ezeket a fejlődési rendellenességeket pontosan fel kell ismerni ahhoz, hogy tudjuk, milyen speciális elektródát alkalmazzunk a műtét során. CT alapján meg lehet határozni, milyen hosszú a csiga, hogy a páciensnek milyen típusú elektródára van szüksége ahhoz, hogy a cochleáris implantáció a lehető legjobb hallásrehabilitációt biztosítsa.
A Pécsi Diagnosztikai Központ egy altatásban alatt elvégzi a gyerekeken a belső fül MR és CT vizsgálatát. A CT-n a csontos struktúrákat, az MR-en a lágyrészeket, többek között a belső fül hártyás részét és a hallóideget lehet azonosítani. A két vizsgálat segítségével minden elváltozásra fény derül.
Mikor alkalmaznak BAHA implantációt?
A BAHA csontvezetéses implantátumot az olyan betegeknél alkalmazzuk, akiknél bár a belső fül funkcionálisan is ép, de nem fejlődött ki a fülkagyló, a külső hallójárat, vagy a középfül, emiatt a hang nem tud eljutni a belső fülbe. Ennél a megoldásnál a beszédprocesszor a levegőben terjedő hanginformációt vibrációvá alakítja, mely a koponyacsontba ültetett titáncsavaron keresztül jut el a belső fülbe. Az egészen pici babák fejére ezeket egy gumipánt segítségével erősítjük, és csak akkor ültetjük be a titánium csavart, amikor a koponyacsont megfelelő vastagságú lesz.
A BAHA azoknak a betegeknek is segítséget jelent, akik egyik fülükre megsüketülnek, ezzel pedig elvész a térhallásuk. A BAHA-t ilyenkor a nem halló fül mögé ültetjük, hogy az implantátumból szinte csillapítatlanul jusson át a jól halló oldal belső fülébe a vibráció. Mivel ezen hanginger észlelésében van egy kevéske időbeni különbség, ez a páciensnek segítséget jelent a hangok lokalizálásában, és ennek köszönhetően zajban is javul a hallásuk, beszédértésük.
Audiológusként az utógondozásra is rálátása van. Mit tapasztal?
Az emberek gyakran azt hiszik, az implantátummal azonnal megoldódik a hallásproblémájuk, bekapcsolunk egy gombot és minden meg van oldva. A valóságban gyermekek esetén komoly szurdopedagógiai fejlesztői munkára, utógondozásra van szükség ahhoz, hogy az implantátum a megfelelő hallásrehabilitációt tudja nyújtani. Ebben a szülők felelőssége is óriási. Természetesen akkor is szükség van az elkötelezettségre, ha az ember felnőttként kap implantátumot, tudnia kell, hogy az implantáció után egy komoly tanulási folyamat következik az optimális eredmény elérése céljából.
Ezért is nagyon jó, ha az implantáció előtt álló gyerekek szülei, vagy az érintett felnőttek találkoznak olyan páciensekkel, akik már átestek a műtéten. Mi orvosok sok információt át tudunk adni, de a mindennapi életben történő változásokról az érintettek sokkal jobb képet tudnak festeni. Ezért is szoktuk megkérni a régebben implantált betegeinket, ha nyitottak rá, osszák meg tapasztalataikat, élményeiket azokkal, akik műtét előtt állnak.
Milyen hatással van az implantátum a társadalmi integrációra?
Az implantátum segítségével nemcsak a társadalomba, de a munkaerőpiacra is vissza lehet vezetni a hallássérült felnőtteket. Számtalan fiatal felnőttet operáltunk már, akik fokozatosan veszítették el a hallásukat, és a hallókészülékkel egy idő után már nem boldogultak. Nekik az implantációval teljesen megváltozott az életük, hiszen újra munkába tudtak állni. Sokan vannak, akik szívesen bevállalják a műtétet, hogy szakmájukat és életvitelüket változatlanul folytatni tudják. Nem véletlen, hogy az egészségbiztosítás révén ingyen hozzá lehet jutni ezekhez az eszközökhöz, hosszú távon sokkal kifizetődőbb mind az egyénnek, mind az államnak.
Időseket is implantálnak?
Az implantátum idős korban is kiválóan működik, de szomorúan tapasztaljuk, hogy az idősek hajlamosak elhanyagolni a hallásszűrést, a kontrollvizsgálatokat, és szégyenként élik meg, ha hallókészüléket kell viselniük. Furcsa, de míg a bot, a szemüveg viselése nem zavarja őket, addig a hallókészülék szóba sem jöhet. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem szabad megvárni, amíg teljesen elmegy a hallás, szükség van a hallókészülékre, azzal ugyanis folyamatosan trenírozni lehet a hallópályát. Az implantátum ideje akkor jön el, amikor hallókészülék már nem tud megfelelő hallást biztosítani.
Látnunk és tudnunk kell, ha az idős ember nem hall, nem tud kommunikál a környezetével, a családjával, a barátaival, nem megy le a boltba, – hiszen nem érti, hogy mit mondanak neki -. Hosszútávon elszigetelődik, ezáltal pedig a demencia kialakulásának az esélye fokozódik.
Megosztana néhány sikertörténetet a praxisából?
Számos ilyen történetem van. Például van egy család, ahol genetikai okok miatt alakult ki a súlyos halláscsökkenés. A család legidősebb tagja egy 80 éves mérnök, aki már hallókészülékkel évek óta nem hallott megfelelően. Mivel szájról olvasni nem tanult meg, leveleztünk. A levélváltásokból kiderült, kognitív teljesítménye megfelelő, a CT és MR vizsgálatok alapján is alkalmas volt az implantációra. Bevallom, idős kora miatt úgy hittük, lesznek majd beszédértési problémái, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Már az első hónapok alatt olyan intenzíven fejlődött, melyet fiatalabb betegeink is megirigyelhetnének.
Egy másik történet egy 8 éves kislányról szól, akinél kisiskolás korban bizonyosodott be, hogy az egyik fülére siket, nem fejlődött ki ezen az oldalon a hallóideg. Nagyon szerettünk volna segíteni neki, hogy ne kelljen mindig az első padban ülnie, és az iskolai zajban jó beszédértése legyen. Kevesen beszélnek róla, de a hozzá hasonló gyerekeknél óriási probléma, hogy nagyon elfáradnak az iskolában. Megfeszítetten kell figyelniük, hogy hallják, értsék a tananyagot az órákon, aztán mire hazaérnek kimerülnek. Nála a BAHA implantáció volt a megoldás, és talán mondanom sem kell: az élete örökre megváltozott.
Szerző: Czvitkovits Judit