Dr. Polony Gábor PhD, egyetemi docens
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika

A családban a harmadik generációt képviselő sebész, fül-orr-gégész. A Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján dolgozik. A fül-orr-gégészeti szakvizsga mellett letette az audiológus szakvizsgát is. PhD dolgozatának témája az akut hallásvesztések lehetséges kezelése, sikeresen megvédte 2015-ben. Rendszeresen oktat magyar, német és angol nyelven, állandó meghívott előadó több orvosi egyetemen, korábban évekig a tübingeni fülsebészeti továbbképző kurzuson is Németországban. Angol és magyar nyelvű publikációi neves szaklapokban jelennek meg. A Semmelweis Egyetemen a német nyelvű fül-orr-gégészeti medikusoktatás felelőse, 2020 óta egyetemi docens. A mai napig szenvedélyesen szereti a munkáját.

Milyen családi környezetben nőtt fel? Mit jelentettek a gyökerek és mikor határozta el, hogy orvos lesz?

Mindkét szülőm orvos, ráadásul apai nagyapám és az édesapám is fül-orr-gégész. Ez az örökség magasra tette a mércét. Édesapám elsősorban melléküreg-sebészettel foglalkozott. Az alázat, ahogyan dolgozott nem nyomasztó, inkább motiváló, ösztönző példa volt. Édesanyám kiváló radiológus, éppen fej-nyaki területen szakértő, esetenként ma is szívesen konzultálok vele.

Ameddig vissza tudok emlékezni, erdész, állatorvos, vagy valami hasonló, de mindenképpen természettudománnyal kapcsolatos foglalkozást szerettem volna választani. Aztán a gimnáziumban döntöttem el, hogy az orvosi egyetemre fogok felvételizni, és szerencsére elsőre sikerült. Hárman vagyunk testvérek, a szüleink nem befolyásolták a pályaválasztásunkat, csak azt szerették volna, ha egyikünk orvos lesz. A bátyám közgazdász lett, az öcsém jogász. Áldom a döntésemet, hogy én orvos lettem.

Miért választotta ezt a szakterületet? Mit kapott a Semmelweis Egyetemi klinikától?

Kezdettől fogva ez a változatos szakma, a fül-orr-gégészet és fej- nyaksebészet érdekelt. Nagyon sokrétű, nekem való szakirány, a pajzsmirigytől és a nyálmirigytől a daganatsebészeten át a hallásjavító műtétekig terjed, amelyek legtöbbször nagyon szűk területen végzett, precíz és bonyolult beavatkozásokat jelentenek.

2007-ben fül-orr-gégészeti szakvizsgát tettem. A Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinikáján biztos alapokat kaptam. Édesapámtól kértem tanácsot, hol tudnék fülészeti területen szakmailag továbbfejlődni. Magyarországon hagyományosan volt 1-2 fülsebészeti központ, édesapám azonban a Tübingeni Egyetemi klinikát javasolta. A német nyelv sem volt idegen, gyermekkoromban egy szűk évig éltünk Ausztriában, amikor édesapám ott dolgozott. Egy fülsebészeti kurzuson találkoztam Zenner professzorral, és megkérdeztem tőle, van-e lehetőség továbbképzésre jelentkezni, hogy mellette, a Tübingeni Egyetemi klinikán dolgozzam. Zenner professzor referenciaként egy közös ismerősünk szakmai véleményét kérdezte meg, és ennek alapján egy évre meghívott Tübingenbe, a klinikájára. Nagyon megszerettem őket, úgy gondolom, ők is elégedettek voltak a munkámmal. Zenner professzor úr hamar felajánlotta a szerződésem hosszabbítását, de családi okok miatt nem éltem a lehetőséggel. Ott tartózkodásom alatt rendszeresen visszatértek a témára, még a kollégáknak szervezett búcsúgrillezés közben is megkérdezték, nem maradnék-e még, de kitartottam a döntésem mellett. Jól döntöttem. Ha belegondolok, az elmúlt 20-25 évben a klinikánkról külföldön munkát vállalók közül – lehetünk vagy 10-15-en – hosszú ideig az egyetlen voltam, aki haza is tért dolgozni.

Mit jelentett emberileg, szakmailag a munka a Tübingeni, majd a Halle/Saale-i Egyetemi Klinikákon?

Nagyon hasznos, nagyon intenzív tanulási időszakot és sok munkát jelentett a Tübingenben töltött év, elsősorban a rekonstrukciós hallásjavító fülsebészetben fejlődtem sokat. Bőven van igény itthon is a vezetéses halláscsökkenés korszerű műtéti kezelésre, a középfül rekonstrukciós műtétekre (timpanoplasztika, stapedotomia), a dobhártya és a hallócsontok láncolatának helyreállítására.

A Halle-i meghívást egy Tübingenben megismert barátomnak köszönhettem, helyettesítő, ügyeleti munkára keresett segítséget. Három hónapig jártam ki Németországba az itthoni munkám mellett, de nagyon megterhelő volt, sok utazással, így inkább lemondtam róla. Akkor már három gyerekünk volt, és a bevételnél sokkal fontosabbnak éreztem, hogy több időt töltsek a családommal, a gyerekeimmel. Most 16 éves a legidősebb, 12 éves a kicsi, szükségük van az édesapjuk jelenlétére is. Idén nyáron államvizsgáztam az egészségügyi menedzserképzőn. A szabadidőmből igyekszem minél több időt tölteni a családommal.

Egyébként a munkám alapján itthon is megbecsülnek. Anyagi szempontból persze két nagyon különböző liga Magyarország és Németország. Kint legalább három-ötszörös fizetésem lenne. Nem minden a pénz. Fontos, hogy örömmel megyek be dolgozni, nagyon változatos, amit csinálok, jó a hangulat a klinikán, szeretem a munkámat, és örömet ad a medikusok oktatása is. Itthon van a családom és a barátaim. Ezek sokkal fontosabb szempontok, mint a pénz.

Milyen szakterületek érdeklik különösen, a daganatsebészet (onkológia), a hallásjavító és középfül rekonstrukciós műtétek?

Régen az volt az elvárás, hogy egy sebész minden területet uraljon. Ma már ennél árnyaltabb a kép a nagy fokú specializáció miatt. Nekem a középfülsebészet mellett a nyálmirigy-, és a pajzsmirigysebészet a specialitásom, az onkológiai műtéteket inkább átadom az ebben jártasabb kollegáknak, de szívesen asszisztálok nekik.

Szívügyem a hallásjavítás. A hallást az érzékszerveink közül a második legfontosabbnak tartom a látás után. Fontosságát bizonyítja, hogy a halláskárosodott ember nemcsak az érzékelésben szenved hátrányt, de kiesik a szociális kapcsolataiból, izolálódik, elmagányosodik és egyre inkább kirekesztettnek érzi magát. Pedig a vezetéses halláskárosodáson, ha a lyukas dobhártya vagy a hallócsontok elváltozása jelenti a problémát, lehet segíteni. Közel kétezer ilyen típusú műtétet csináltam már, ezért állíthatom, hogy az arra alkalmas betegek többségénél műtéttel jobb eredményt lehet elérni, mint hallókészülékkel.

Sokan várnak ilyen műtétre, négy hónapra előre tudok időpontot adni, és amit a betegeknek tudok nyújtani, azt szakmailag jónak tartom, jelenleg nemzetközileg is a legkorszerűbbnek tekinthető. Lehet, hogy az egyetemi klinika épülete, a váróterem nem olyan csillogó, mint egy magánklinika berendezése, de a felszereltség, a műszerezettség, a szakmai háttér és hozzáállás itt, az egyetemi klinikán a legbiztonságosabb. Fontos szempont a szakmai gyakorlat, a tapasztalat, a továbbképzések. Minden műtétre úgy készülök, hogy adott körülmények között a sebész tegyen meg mindent a legjobb tudása szerint. Minden műtétből tanulok még ennyi beavatkozást követően is. A műtőből kijőve sokszor végiggondolom a műtét lépéseit, és talán a következő alkalommal egy picit másként fogom csinálni.

Milyen emberi és orvosi sikerélményekre emlékszik szívesen?

­A kontrollvizsgálatok szakmai szempontból adnak visszajelzést arról, hogy az operáló orvos jó munkát végzett, mert a beteg szépen gyógyul. De nagyon jól esik, ha kapok közvetlen visszajelzést is a betegeimtől. Egyiküknek lyukas volt a dobhártyája, aminek megoldása technikailag nem egy túl bonyolult feladat. Mégis, a beteg a sikeres műtét után SMS-t küldött, azt írta: „Doktor Úr, megváltozott az életem!” Tegnap volt nálam kontrollon egy kislány, aki a hallásvizsgálaton mért jó eredmény mellett egy kifestővel köszönte meg a gyógyítást. Ha az ember kellő empátiával és türelemmel odafordul a betegéhez, érezni fogja a betegek háláját.

Szakmai tervei között hol helyezkedik el az implantáció? Mit lát benne vonzónak? Milyen új lehetőséget nyújtanak a hallásjavító implantátumok?

Az implantáció a legnagyobb presztizsű beavatkozások közé tartozik a hallásjavító műtétek között. Sebészeti szempontból mindig érdekelt, hogy ezzel is bővíthetném a szakmai portfoliómat. Technikailag vannak nehezebb fülműtétek is, de megértem, hogy aki megsüketült vagy az a szülő, akinek siket gyermeke született, valóságos csodaként élheti meg, hogy az implantátummal hallóvá tett emberrel lehet kommunikálni.

Jártam többféle cochleáris implantációs kurzuson, ismerkedtem a technikával. Nem régen belső döntés született a klinikán, hogy foglakozzam ezzel a területtel is. Az első néhány sikeres műtéti lépés után érdeklődve várom, hogy ezzel is gazdagíthatom a szakmai tudásomat. Így a betegnek a legjobb megoldást tudom javasolni, amit az állapota igényel.

Amikor az ember bemegy a műtőbe, előtte igyekszik tervet felállítani. „Úgy kell belekezdeni egy műtétbe, hogy be is tudd fejezni” – tanultam az édesapámtól. Gyakorlaton a fokozatosságot kell meghagyni, de valójában egy végigszenvedett, de sikeres műtétből a sebész sokkal többet tanul. Az az igazi sikerélmény, a flow.

Oktatásban is a fokozatosságra kell építeni. A fiatalok képzése szépen halad, nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy létrehozzak egy fülsebészeti centrumot a klinikánkon. Nálam a gyakorlatban ez úgy működik, hogy akit érdekel egy fülműtét, jöhet hozzám asszisztálni, és minden alkalommal egy-egy lépést haladhat előre. Amikor már egyedül is megy, megcsinálhatja a műtétet a jelenlétemben, egy későbbi lépésként már egyedül is, ha biztosításnak a házban vagyok. Végül megkaphatja az engedélyt az önálló műtétre. Amikor újat tanulok, én is ezt az utat járom végig.

Szerző: Kolimár Éva