BESZÉLGETÉS FEJES GABRIELLA GYÓGYPEDAGÓGUSSAL A HALLÁSRÓL – 1. RÉSZ

Hallóként az embernek sejtése sincs arról, milyen lehet örök csendben élni, ahogy azt sem tudja elképzelni, mekkora csodát él át az, aki a csúcstechnika egyik legnagyobb vívmányának köszönhetően beléphet a hangok birodalmába. Fejes Gabriella gyógypedagógussal hallásról, szülői kitartástól és azokról a kis hősökről beszélgettünk, akik a cochleáris implantátumnak köszönhetően kapták vissza hallásukat.

Hallássérült gyermekek korai fejlesztése a szakterülete. Miért pont a szurdopedagógiára tette fel az életét?

A gyógypedagógia egy nagyon korai és célirányos döntés volt a részemről, tudtam, mindenképp egy segítő szakmát szeretnék választani. Mivel a vér látványát nem bírtam, ápolónő nem lehettem, viszont pedagógus édesapám szakmája nagyon közel állt a szívemhez, így a gyógypedagógia irányába indultam el. A hallássérült, tanulásban akadályozott/ enyhe értelmi fogyatékossággal élők pedagógiája lett a fő területem. Végzett gyógypedagógusként egyetemi képesítést szereztem, szakvizsgát tettem, majd tizenegy éven át a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának jogelőd intézményében, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Hallássérültek pedagógiája Tanszékén dolgoztam. Az ELTE Korai Fejlesztő Központjában korai fejlesztést/ gondozást végeztem, majd a Hallásvizsgáló Országos Szakértői Bizottságba kerültem. Itt negyedik éve dolgozom.

A beszélgetésünk előtt soha nem gondoltam bele abba, mit is jelent az, hogy hallok. Mi történik azzal, akinek nem adatnak meg a hangok?

A hallás a kommunikáció alapeszköze, segítségével tanulunk meg beszélni, szocializálódni. A hallás hiánya komoly akadályt jelent a beszéd elsajátításában, az interperszonális kapcsolatok kialakításában, az egészséges fejlődésben. Kutatások egyértelműen bizonyítják a nyelv és a gondolkodás kapcsolatát: a nyelv kialakulásának akadályozottsága hatással lesz a kognitív fejlődésére is.

Fontosabb a hallás, mint a látás?

Igen, bár a laikus – látó, halló – emberek zöme úgy hiszi, látás nélkül nem tudna élni. A kutatások ennek ellenkezőjét bizonyítják: a látássérült emberek boldogabbak, mint a hallásérültek. Teljesebb életet tudnak élni, ugyanis a beszéd, mint kommunikációs csatorna, működik, ennek köszönhetően könnyebben tudnak kontaktust teremteni – még akkor is, ha a látásuk hiányzik.

Mi történik azzal a kisgyerekkel, aki hallássérültként jön a világra?

Aki úgy születik, hogy nem hall, annak ez egy természetes állapot. Az első másfél évben szinte úgy fejlődik, mint egy halló kisgyermek, szimbiózisban él az édesanyjával, nehéz felismerni a fennálló hallásproblémát. Másfél éves kor körül azonban már kialakul egy komoly kommunikációs frusztráció a meg nem értettségből fakadóan. A gyermek biztonságérzete erősen meginoghat, ha nem hallja az édesanyja, illetve a szülei hangját, a szeparációs szorongás elhúzódhat, ezzel párhuzamosan a viselkedésében is megjelenhetnek változások. A gyermek szenved, hiszen nem tudja megértetni magát – és az anyukája is szorong, hiszen azt látja, hogy gyermeke kortársai előbbre tartanak. Természetesen nem mindegy a sérülés súlyossága. Vannak enyhébb esetek, ezek a gyerekek szépen figyelnek mindenre, elindul a beszédfejlődésük, de a beszédérthetőségük problémás. És természetesen vannak súlyosabb esetek, illetve olyan hallásmaradvánnyal bíró gyermekek, akik szinte semmit nem hallanak.

Mik azok a tipikus jelek, amik arra figyelmeztethetik a szülőt, hogy baj van?

A halló babáknál megfigyelhetők bizonyos reflexek, például ahogy az erős hangokra reagálnak, megriadnak, felébrednek. Tipikus reakció a Moro-reflex, amikor a kisbaba egy erős ingerre két karját és két lábát hirtelen a test középvonala felé rántja. Ha ez nem történik meg, akkor gyanakodjunk! Hasonlóképpen, egy síró baba, aki ha nem is látja az édesanyja arcát, de meghallja a hangját a másik szobából, ha csak egy pillanatra is, de megnyugszik. A súlyos hallássérülteknél ez sem működik, kiválóan alszanak egy buli közepén is. Ezek apró, de nagyon fontos jelek lehetnek ahhoz, hogy a lehető legkorábban kiderüljön a baj. Sokan nem tudják, hogy a hallássérült kisbabák is gőgicsélnek, éppen ezért kicsi korban a hallási reakciókban kell meglátnunk a furcsaságokat.A nagyobb gyerekeknél már több a jel. Tipikus példa, hogy nem reagálnak, ha megszólítják őket, netán felborul mögöttük valami – ők gondtalanul játszanak tovább. Egyik tanítványomnál például úgy derült ki a súlyos fokú sérülés, hogy miközben ő a gyerekszobának játszott, a konyhájukban leszakadt egy polc. Hatalmas robajjal, csörömpöléssel járt az egész, a kislány azonban semmit nem észlelt az egészből. Mivel a konyha és a szoba között volt némi távolság, a robajjal járó rezgés sem jutott el hozzá. Ő egy nagyon okos hallássérült gyermek, aki kiválóan megtanult kompenzálni. Azt gondolhatnánk, nagyobb korban könnyebben ki lehet szűrni a sérülést, de sajnos nem ez a helyzet, náluk ugyanis már számolni kell a kognitív képességekkel: egy jól fejlődő gyermek rájön, hogyan tudja sérült hallását kompenzálni, megtanul például szájról olvasni, észleli az árnyékokat, a parfüm illatát, a levegő áramlását, a különféle rezgéseket.

A később kialakult halássérülésnek mik a jelei?

A később „szerzett” halássérülés tipikus tünetei a figyelmetlenség, a beszédhibák, a rosszalkodás, olyan lemaradások, amik figyelemzavarnak is tekinthetők. A nagyobbacska gyerekek már jelezni tudják, ha nem hallanak, de gyakran nem ez a helyzet, a környezetnek kell kiszúrnia a gyanús jeleket. Szerencsére az óvodai, iskolai környezetben ki szokott derülni a probléma. Például nem reagál a gyermek, ha szólítják, nem érti az utasításokat, figyeli a többi gyermeket, utánoz, később tollbamondásnál jelentkeznek nehézségek, mindig lemarad, nem ott tart, ahol kellene. Hangsúlyozom, a felsorolt tünetek hátterében más problémák is állhatnak, például figyelemzavar, egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek hallássérült, de minden esetben ki kell zárni az esetleges hallássérülés lehetőségét.

Mi a helyzet a kamaszokkal? Ők észlelik, ha baj van a hallásukkal?

Egy kamasz gyerek olyan nehéz időszakon, testi-lelki változásokon megy keresztül, hogy mindenre vágyik, csak a fülére biggyeszthető kütyüre nem. Itt is a környezet érzékenységében bízhatunk. Érdemes figyelni a beszédét, hogy mennyire érthető és tiszta, amit mond, illetve megfigyelni a viselkedését, hogy mennyire visszahúzódó, kommunikatív, mennyire keresi a társas kapcsolatokat.

Hogyan zajlik a gyerekek hallásvizsgálata?

Az objektív újszülöttkori hallásszűrést törvény írja elő. Jelenleg minden kisbabánál el kell végezni ezt a vizsgálatot a megszületést követően még a kórházban. Abban az esetben, ha probléma merül fel, további vizsgálatokra irányítják a családot. Az audiológiai vizsgálatok különféle módszerekkel történhetnek. Vannak az úgynevezett objektív vizsgálatok, amit spontán alvásban, altatásban vagy nyugalmi állapotban végeznek. Ezek az agytörzsi válaszreakciókat nézik, vagyis, hogy bizonyos hangokra kiváltódik-e agytörzsi válasz. Ezeknél a vizsgálatoknál nincs szükség a gyermek aktív együttműködésére. Tudni kell, hogy a koraszülött gyermekeknél az objektív vizsgálatok nem biztos, hogy reális eredményeket hoznak.Szubjektív vizsgálatok során viszont már a gyermek együttműködésére alapozunk. Pici gyerekeknél magatartásmegfigyelést végzünk, megnézzük, hogy bizonyos hangingerek kiváltanak-e reakciót. A vizuális megerősítő audiometria során összekapcsoljuk a hangingert egy vizuális ingerrel (fénnyel), és várjuk a hanginger által kiváltott kereső reakciót. Az úgynevezett játékaudiometria vizsgálatnál egy egyszerű játéktevékenységre tanítjuk meg a kisgyereket, amit akkor kell elvégeznie, ha hall egy hangot. Egy tipikusan fejlődő gyermeknek ez már két és fél- hároméves korától nagyon könnyen megtanítható. Körülbelül hatéves kortól értékelhető az a vizsgálat, amit mindnyájan ismerünk, amikor is fejhallgatóval a fejünkön meg kell mutatni, hogy melyik fülünkben halljuk a hangotMielőtt azonban ezekre sor kerülne, fontos, hogy a vizsgálatot tympanometria előzze meg, ami a középfüli hallásállapotot térképezi fel. Ha a tympanometria alapján valami nincs rendben, fül-orr-gégészeti beavatkozásra lehet szükség (orrszívás, gyógyszer, orrcsepp, …). Abban az esetben reális a hallásvizsgálat eredménye, amennyiben megfelelő a középfül állapota.

Mi történik abban az esetben, ha a gyermek „csak” az egyik fülére nem hall?

Egyoldali halláscsökkenéssel van dolgunk, akkor, amikor a gyermek az egyik fülével tökéletesen hall, a másikkal viszont bajok vannak, ellenben, ha a „jó” füle sem tökéletes, már nem egyoldali hallássérült.

Az egyoldali halláscsökkenés egy olyan állapot, amivel meg lehet tanulni tökéletesen beszélni, viszont problémát jelent az irányhallásnál. Ha például egy kisdiák a bal fülével nem hall, és az osztályteremben a jobb szélső padsorban, egy nyitott ablak mellett foglal helyet, nagyon nagy bajban lesz. Ennek ellenére az egyoldali halláscsökkenéssel együtt lehet élni, olyannyira, hogy arra sok esetben sajnos nem is derül fény.