Életem legjobb döntése.

Bevezető: Bronner Zita krónikus középfülgyulladás következtében, hosszú évek alatt, fokozatosan veszítette el a hallását. Több sikertelen műtéten átesve, fájdalmas gyógyulásokon, visszaeséseken keresztül jutott el a cochleáris implantátumig, amivel nemcsak a hallását kapta vissza, hanem egy életen át tartó küzdelem végére is pontot tett.

Mi az egyik legkedvesebb hang számodra az életben és miért?

Számomra a zene az, ami a legnagyobb örömöt nyújtja a mindennapjaim során. Egyetlen napot sem tudnék elképzelni nélküle: munkába menet felpezsdít, kocogás közben inspirál, ha szomorú vagyok, felvidít. A bal oldali cochleáris implantátumomnak köszönhetően (ép ellenoldali hallás mellett), ma már ezt sztereóban élvezhetem. Ráadásul az implantátum „zene programja”csak még inkább fokozza ezt az élményt.

Mikor tudatosult benned, hogy nem hallasz, vagy, hogy el fogod veszíteni a hallásod? 

A legelső emlékem ezzel kapcsolatban hét – nyolc éves koromra tehető. Gyerekként sok időt töltöttem a keresztszüleimnél, számtalanszor ott is aludtam, s villanyoltás után gyakran még órákig beszélgettem az unokatesómmal. Viszont hamar észrevettem, ha a jobb fülemre fekszem, semmit nem értek a mondandójából.

Szerinted mi lehet az oka a te hallásvesztésednek?

Krónikus középfülgyulladás következtében, hosszú-hosszú évek alatt, fokozatosan veszítettem el a hallásomat bal oldalon. A kálváriám négy éves koromban (1996-ban) kezdődött. Egy esti fürdetés alkalmával, ahogy anyukám elkezdte megmosni az arcomat, elhúztam a fejem. Rögtön tudta, baj van, pár nap múlva ki is derült, hogy középfülgyulladásom van. Innentől kezdve állandóan probléma volt a fülemmel – fájt, váladékozott -, emiatt nagyon gyakori vendég voltam a fülészeten. A következő négy évben „kínzások” (fülfelszúrás, leszívás) sorát éltem át, ami olyan nagyfokú traumát eredményezett, hogy minden egyes alkalommal zokogva mentem orvoshoz – ezt a mai napig nem sikerült feldolgoznom. Végül nyolc éves koromban cholesteatoma^[1]-t diagnosztizáltak, mellyel egy soha véget nem érő műtéti sorozat vette kezdetét, de az alapprobléma változatlanul fennállt: fülkürtműködési zavar és súlyos, kevert típusú halláscsökkenés. Összetörtem, úgy éreztem, az összes eddigi műtét mind hiábavaló volt. Ráadásul számomra a hallókészülék sem jelentett megoldást: nem éreztem kielégítőnek általa a beszédértést, de ennél sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy az illeszték folyamatos feszítő fájdalmat okozott.

Hogyan élted meg a mindennapokat?

Reményvesztetten küzdöttem a mindennapokban, különösen a munkahelyemen. Irodában dolgoztam, zajban – pl. ha ment a nyomtató – sem az ügyfeleket, sem a kolléganőimet nem értettem. Osztályértekezletek, közös ünnepségek alkalmával a bal oldalamon elhelyezkedő munkatársakat szintén nem hallottam. A telefonban zavaróan hangosan beszéltem, és számos kellemetlen szituáció adódott abból is, hogy a hozzám fűzött mondanivalóra nem reagáltam, egyszerűen csak elsétáltam. Ekkor döntöttem el, hogy a világ végére is elmegyek, csak kapjam vissza a hallásomat!

Hova fordultál segítségért?

Kerestem, kutattam a lehetőségeket, az ország legkiválóbb fül-orr-gégész szakembereivel konzultáltam, emellett fórumokat, publikációkat tanulmányozva, reméltem, találok iránymutatást. Végül 2018-ban, az interneten kutakodva olvastam először egy akkor még viszonylag új eljárásról, a ballonkatéteres fülkürt tágításról. A németek 85%-os sikerről számoltak be, s nagy örömömre Magyarországon is elérhető volt ez a műtéti technika. Hosszú évek után felcsillant a remény. Hittem benne, hogy az évtizedeken át tartó küzdelmemnek ezzel vége szakad, s biztos alapot teremt majd egy újabb hallásjavítást célzó műtéti eljárás során. Az operációra 2019 nyarán, Pécsett került sor, de sajnos nem sikerült. Ismét összezuhantam. Ekkor már biztos voltam benne, hogy számomra nincs megoldás. Szomorúan, de beletörődtem abba, hogy sosem fogok bal oldalon normálisan hallani, s egy életen át tartó „grommet be-grommet ki” hercehurca (vagyis amint kiesik a tubus, azonnal behelyezésre kerül a következő) vár rám.

2020-ban, egy nemzetközi, fülbetegséggel foglalkozó facebook csoportnak („Cholesteatoma – The Hidden Disease”) köszönhetően mégis megtaláltam az utam. Már évek óta rendszeres olvasója voltam a közösségnek, de a számomra ismeretlen vagy nem releváns témájú posztokon egyszerűen tovább görgettem – s majdnem ugyanígy tettem ekkor is. A „mi a véleményetek a Baha®-ról” kérdés első olvasatra teljesen hidegen hagyott, de annyi pozitív hozzászólás érkezett, hogy kíváncsivá tett. A google keresőbe beírva, rögtön megtudtam: implantátum. Teljesen sokkot kaptam. Nem értettem miért nem tájékoztatott soha senki erről a lehetőségről.

Ezek után nem tétováztam, azonnal a miskolci kezelőorvosomhoz fordultam segítségért. Az ő közbenjárásának, lelki támogatásának köszönhetően pár hét múlva Pécsett találtam magam. Ekkorra a magas frekvenciákon a csontvezetés már elérte a 60-65 db-t, így kizárólag a legerősebb csontvezetéses implantátum, a Baha® 5 SuperPower jöhetett számításba – de igazából már ehhez is éppen határeset volt a hallásom. A műtétre végül 2021 júniusában, a bekapcsolásra 1 hónappal később került sor.

Mennyire jelentett számodra megoldást a Baha® implantátum és mi volt a következő lépés a halláshoz vezető úton?

A várva várt hűha hatás sajnos elmaradt, s rögtön kiderült, hogy bal oldalon 1500 Hz-ig hallok az implantátummal, efelett pedig minden frekvenciát a jobb fülembe vezetett át a Baha®. Így viszont továbbra sem volt beszédértésem bal oldalról. A fizikus nagyon lelkiismeretesen, mindent megpróbált, hogy orvosolni tudja a kialakult helyzetet, de a túlzott erősítés a készülék oly mértékű sípolásához vezetett, ami a környezetem számára is hallható volt. Végül 10 hónapnyi küzdelem után kijelentette: „én ennyit tudtam tenni”. Erre megkönnyebbülve, gondolkodás nélkül csak annyit feleltem: „oké, akkor cochleáris implantátumot szeretnék”. Nagy reményekkel vágtam bele a műtétbe. Mivel számomra az irányhallás egy nagyon fontos szempont volt a készülék választás során, ezért Nucleus 7-re esett a választás. Még a műtét előtt jóval, megkeresett telefonon a Cochlear Tudásközpont képviselője, hogy az implantátumra vonatkozóan minden részletet leegyeztessünk.

Aggódtál a műtét miatt? Mi volt az, amitől a leginkább tartottál?

Féltem, sőt, életem legkegyetlenebb beavatkozásaként tekintettem erre a lehetőségre, mivel esetemben a cochleáris implantáció a korábbi műtétek miatt kizárólag subtotalis petrosectomia mellett jöhetett számításba. Ez egy kiterjedt üreg képzésével járó nagy koponyaalapi műtét, melynek során a fülkürt és a hallójárat lezárásra kerül. Bár úgy gondoltam, nincs veszítenivalóm, valójában nagyon kemény volt meghozni ezt a döntést. Tudtam, ezek után nincs visszaút, az operáció a még megmaradt hallás teljes elvesztésével jár, s ha a cochleáris implantáció nem sikerül, a lehetőségek tárháza véglegesen bezárul. A műtétre végül 2022 szeptemberében, szintén Pécsett került sor, Dr. Bakó Péter Adjunktus Úrnak és Tóth Tamás fizikusnak köszönhetően, akik Baha® implantációt követően sem hagytak cserben.

Hogyan emlékszel vissza a műtét utáni napokra?

A kórteremben teljesen egyedül voltam, így a látogatási időt követően nyugtató zenét kapcsoltam, de pont az ellenkező hatást értem el vele. Nem megnyugodtam, hanem órákig sírtam, az összes eddigi felgyülemlett feszültség kijött rajtam. A sorstársak eközben végig tartották bennem a lelket, s emiatt volt, hogy szó szerint sírva röhögtem. Másnap elsőként vittek a műtőbe. A korábbi beavatkozások miatt a hallójárat lezárás kissé több időt vett igénybe, emiatt az operáció a tervezettnél tovább, kb. 6-6,5 órán tartott, de komplikációmentesen zajlott. A műtét másnapján már teljesen jól éreztem magam, sétáltam, nevetgéltem, vártam, hogy hazamehessek – de erre csak 1 hét után kerülhetett sor.

Mikor és mi volt az első hang, amit tisztán hallottál?

2022.10.24-én (aktiválás napja) végül megtörtént az a csoda, amire oly sok éve vártam. A bekapcsolás számomra olyan hatalmas élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni: a világ hirtelen iszonyú hangossá vált, s azonnal sztereóban kezdtem hallani. Ahogy a fizikus az egeret kattintgatta és a billentyűzetet nyomkodta, tisztán hallottam az implantátumommal – ez a Baha® után különösen nagy öröm volt. Ekkor már biztos voltam benne: életem legjobb döntése volt ez a műtét.

Milyen tapasztalataid vannak az implantátummal kapcsolatban? Mi az amivel a legelégedettebb vagy és amivel a legkevésbé?

Az implantátum az elvárásaimat messze felülmúlta. Csendes környezetben ma már bal oldalról is tökéletes a beszédértésem, (egy adott beállítás mellett) a zajos környezet sem jelent többé akadályt, sokkal hamarabb meghallom a távoli hangokat, mint ezelőtt, folyamatosan fejlődik az irányhallásom, rengeteget javult az angol beszédértésem, nem okoz gondot az implantátummal történő telefonálás, de ami számomra a legfantasztikusabb, az a sztereóban történő zenehallgatás.   

Milyen gyakran jársz finomhangolásra? Milyenek ezek az élmények a számodra?

Persze vannak még további céljaim: a suttogás megértése, az irányhallás még további fejlesztése, háttérzaj csökkentés nélkül zajos környezetben való tökéletes beszédértés, magas frekvenciák hangzásának természetesebbé válása. Mindezek elérése érdekében 2,5-3 havonta járok finomhangolásra. Persze 2 év után már nem történnek nagy csodák, de továbbra is minden egyes alkalomra úgy tekintek, mint egy újabb lehetőségre a még további fejlődéshez. S még most is ugyanolyan izgatottan várom, mint a bekapcsolást.

Ki tudsz emelni néhány olyan meghatározó élményt, emléket amikor különösen hálás voltál azért, hogy az implantátum visszaadta a hallásod?

Egy nyári délután anyukámmal egymás mellett sétáltunk egy keskeny kerékpárúton, neki ekkor épp el volt dugulva mindkét füle. Mögöttünk a biciklis már messzebbről csengetett, amit én azonnal-, ő viszont egyáltalán nem észlelt. Az implantátum segítségével a messzebbről érkező hangokat is könnyedén meghallom minden irányból, így szerencsére még időben tudtam jelezni édesanyámnak, hogy vigyázzon.

Sokan mondják, hogy egy halló füllel is teljes, boldog életet lehet élni – én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Valójában az egyoldali siketség egy frusztrált (zajos környezetben), ijesztő (mindig ott a félsz, hogy mikor kerül valaki a nem halló oldaladra), veszélyes (irányhallás hiánya miatt), fárasztó (a folyamatos koncentráció miatt) mindennapokat eredményez. Szerencsére mindez már a múlt. A cochleáris implantátumnak köszönhetően ma már összehasonlíthatatlanul könnyebb az életem. Ráadásul nem csak a hallásomat kaptam vissza, hanem egy életen át tartó küzdelem végére is pontot tehettem.

---

^[1] (Daganatként viselkedő, keratinnal teli hámzsák a középfülben, mely a növekedésével és visszatérő fertőződésével pusztítja a környezetét.)