Hivatásunk a hallás – Interjú Terman Tiborral, a Cochlear Tudásközpont vezetőjével

Szükséges lépések, megoldandó problémák, rögös utak – minderről beszélünk a Cochlear Tudásközpont vezetőjével, Terman Tiborral, mert mára a hallásvesztés tömegjelenséggé vált. Neki pedig célja, hogy segítséget nyújtson, információt juttasson el minden súlyos hallássérült emberhez.

A World Health Organization (WHO) 2021-ben készített egy felmérést, világjelentést a hallásról, melynek eredményeként megállapították, hogy a világon másfél milliárd ember él hallásvesztéssel.

A látható tünetek hiánya miatt a halláskárosodást gyakran nevezik „láthatatlan fogyatékosságnak”, amit akár figyelembe akarunk venni, akár nem, minden korosztályt, családot és gazdaságot érint. Bár sokféleképp lehetne számszerűsíteni ennek negatív hatásait, de ami ennél jóval fontosabb, az az emberi tényező: a fájdalom és az elszigetelődés. Ráadásul, a nem megfelelően ellátott súlyos hallássérült felnőttek körében a demenciára való hajlam is nagyobb arányban és korábban jelentkezik.

A WHO kutatásában megjelenő másfél milliárd hallássérült ember közül közel 60 millióan esnek abba a kategóriába, akiknek a cochleáris implantátum megoldást jelenthetne. Ezen populációnak azonban sajnos csupán 2-12%-a van ellátva CI-vel.

Vonatkoztassuk most a számokat Magyaroroszágra. Milyen adatokat látunk hazánkban?

Magyarországon iparági becslés alapján közel egymillió hallássérült ember él. Közülük több, mint 800.000-en tartoznak a közepes, vagy nagyobb mértékű halláscsökkenés tartományába, esetenként a cochleáris implantátumok indikációs körébe.

Közel 62.000 db hallókészüléket értékesítettek 2022-ben hazánkban. Ebből mintegy 3000 db volt hallásmaradványos hallókészülék. Ha a protokollt vesszük figyelembe, azaz minden felnőtt kétoldali ellátásban részesült, akkor vehetjük úgy, hogy 1500 felnőtt kapott tavaly hallásmaradványos készüléket, akik közül sokaknak a cochleáris implant jobb megoldás lehetne. Ugyanakkor ugyanezen súlyosságú hallásérült felnőttek közül mindössze 33 fő kapott cochleáris implantátumot! A kérdés az, hogy vajon az az 1500 ember, tényleg a lehető legjobb ellátásban részesült?

Megdöbbentő adatok. 1500 fő vs. 33 fő… Mi lehet a megoldás, hogyan javíthatók az arányok?

Nem lehet tipizálni a hallásveszteséget, se a megoldást. Nem lehet egyfajta kezelésre azt mondani, hogy na, ez az, ami jó, ami biztos, hogy segíteni fog. A halláscsökkenés kezelése személyközpontú megközelítést igényel, amely holisztikusan áttekinti a személy klinikai profilját, kommunikációs igényeit és illeszkedik a rendelkezésre álló erőforrásokhoz.

A WHO három nagy területet határozott meg a rehabilitációval kapcsolatban:

1. Eszközzel való ellátás / hallókészülék / cochleáris implantátum

2. Jelbeszéd, jelnyelv

3. Rehabilitációs terápiák / teljes kommunikáció / hallás-és beszédterápia

Visszautalok az előző pontra: ma Magyarországon 800 000 ember él olyan hallásveszteséggel, akik közül sokakat megfelelően csak a cochleáris implantátummal lehet(ne) rehabilitálni, egy hallókészülék már nem jelent elegendő megoldást számukra.

Tisztázzuk, mi a különbség a hallókészülék és az implantátum között?

A hallókészülék nagyon leegyszerűsítve egy hangerősítő rendszer, aminek van egy mikrofonja, ahol bemegy a hang, és egy erősítője, ami ezt az adott hangot felerősíti – ez az erősebb hang megy be a fülbe egy mini hangszórón keresztül, ami abban segít, hogy kompenzálja a fül sérüléseiből eredő hallásveszteséget. Ez a megoldás nagyon sokaknak segíthet. Amennyiben ez a megoldás már nem tud segíteni, mert a belső fül, a szőrsejtek oly mértékben károsultak, hogy nem képesek a felerősített hangot továbbjuttatni a hallóideghez, akkor jön szóba a cochleáris implantátum. Ez egy, mára már rutinműtéti eljárás során beültetett belső egységből és egy fül mögötti, vagy fejen viselhető külső egységből áll. Ez a külső egység felveszi a hangot, digitális jellé alakítja, majd átadja a beültetett implantátumnak az információt. A belső fülbe bevezetett elektródasor elektromos jeleket használva, a hallóideg stimulálásával eljuttatja az ingert az agy hallásközpontjába. Súlyos halláscsökkenés esetén egy nagy teljesítményű hallókészülékkel hangélmény talán visszaadható, de beszédértés sok esetben nem. Egy cochleáris implantátummal mindkettő elérhető! Nem állítom, hogy minden hallásmaradvánnyal élőnek a cochleáris implantátum a megfelelő megoldás, de azt igen, hogy jogukban áll erről a lehetőségről is pártatlan tájékoztatást kapni!

A rászorulók mindössze 2-12% kapja meg a megfelelő ellátást, a cochleáris implantátumot. Mi lehet ennek az oka?

Egyrészt még ismeretlen az eljárás, a lakosság és a szakma körében egyaránt, annak ellenére, hogy ez egy közel negyven éve létező technológia. Az EHIMA (Európai Hallókészülék-gyártók Szövetsége) több kutatás is végzett ezügyben. Az eredmények megdöbbentőek; a lakosság körében csupán a megkérdezettek 6-11%-a ismeri a cochleáris implantátumot. A szakma edukációja is fontos, a felmérés alapján, 100 hallásmaradványos ember közül átlagosan mindössze 35 kapott valamiféle tájékoztatást a cochleáris implantról, mint megoldásról.

A másik súlyos probléma Magyarországon a megfelelő betegutak és pontos CI kritériumok hiánya. Míg a hallókészülék felírásának kritériuma szigorúan szabályozott (14/2007. (III. 14.) EüM rendelet), addig a hallásjavító implantátum rendszerek kapcsán ilyen indikációs törvény vagy sztenderdizált ellátási út nem létezik.

Akkor mi lenne a megoldás?

Az edukáción túl fontos lépés afelé, hogy minél több hallássérült ember életét tehessük teljesebbé, talán az lenne, ha létezne egy rendelet arra vonatkozóan, hogy a hallásvesztett embereket kötelező legyen tájékoztatni – és vissza is lehessen ellenőrizni ezt a tájékoztatást -, a cochleáris implantátumról, mint lehetséges megoldásról, a hallókészüléken túl.

A betegellátó rendszer hogyan kezeli a cochleáris implantációt?

A betegellátó rendszer nem lehet akadály, hisz az eljárás 100%-ban finanszírozott a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) által. Egy- vagy kétoldali ellátást egyaránt biztosítanak gyerekeknek, felnőtteknek és az esetlegesen felmerülő javítási költségeket is nagymértékben támogatják. Nincs életkori határ: 9 hónapos babákat és 83 éves férfit is operáltak már hazánkban. Magasan képzett szakembergárda áll rendelkezésre a műtétet végző négy egyetemi klinikán; Szegeden, Pécsett, Budapesten és Debrecenben. 

Rögös út vezeti el a pácienseiteket a megoldásig…

Igen, volt olyan betegünk, akinek az édesanyja mesélte, hogy már három éve volt hallókészüléke a fiának, amikor a legújabb verziónál tartottak és már érezte, hogy hiába ide bármilyen technikai újdonság, nem lesz jó, és néma marad a gyereke. Akkor kérdezte meg sokadszorra, hogy egyszerűen nem létezik, hogy ne létezzen másik opció. Akkor mondta azt neki egy szakember, hogy „de van másik megoldás is, de ne akarja, mert le fog bénulni a gyerek.”  Sajnos sok ehhez hasonló történetet ismerünk, rengeteg a tévhit a köztudatban. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni, hogy valós információkat juttassunk el az érintettekhez és mindenki máshoz is. Hivatásunk a hallás. Célunk, hogy minden hallássérültet a megfelelő eszközzel láthassunk el, hogy hallást, beszédértést kapjanak és teljes életet élhessenek. 

Emiatt is hoztátok létre tíz éve a Cochlear Tudásközpontot, hogy közelebb hozzátok a cochleáris implantátumról szóló információkat a felhasználókhoz.  Mi az a plusz, amit itt ti adtok a betegeiteknek?

Azt tapasztaltuk, hogy egészségügy leterheltsége nem tette lehetővé, hogy teljeskörű információ átadást biztosítson a beteg számára rendelési időben. Mi felvállaltuk azt, hogy aki hozzánk eljön, annak átfogó információt biztosítsunk arról, hogy mi ez az eljárás, hogyan működik, hogy mi várható, mi történik a műtét előtt, alatt, után. Ha szükséges, vagy szeretné a páciens, összehozzuk olyan emberekkel, akik már megkapták az implantátumot, hogy első kézből lássák a működését. Nálunk megnézhetik, megfoghatják, megtapasztalhatják közvetlen közelről a készüléket. Aki pedig megkapja az implantátumot, azt egy életen át elkísérjük!

Tovább

„Már gimnazistaként azt tervezgettem, hogy orvosként majd hallásjavítással foglalkozhatok” – interjú Dr. Bakó Péterrel

Dr. Bakó Péter PhD
egyetemi adjunktus, mb. intézetigazgató-helyettes
Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika

Dr. Bakó Péter fül-orr-gégész szakorvos azt mondja: bármiféle halláscsökkenésen ma már tudunk segíteni. 2005-ben vette át diplomáját a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, majd egyenesen a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikára került. Tudatos választás volt ez a szakirány, mert már a gimnázium óta érdekelte a hallás, tudományos diákköri (TDK) munkájának is ez a téma állt a középpontjában. Dr. Pytel József professzor, a klinika akkori igazgatója támogatta a fiatal kollega törekvéseit, tudományos fejlődését. Dr. Bakó Péter 2012-2014 között Tübingenben (Németország) belsőfül kutatásban vett részt, majd PhD értekezését a hallás helyreállításának lehetőségeiről írta. Alapos tudásra törekszik, ennek érdekében audiológus képzettséget is szerzett. Egyetemi adjunktus, Dr. Szanyi István mellett klinikaigazgató-helyettes

Mikor került kapcsolatba az implantációs programmal?

2000-ben kezdődött a cochleáris implantációs program Pécsett, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán, Pytel József professzor vezetésével. Miután a Klinikára kerültem, amikor csak lehetett, bementem a műtőbe, Professzor úr műtétjét nézni, majd később asszisztálhattam is. Aztán Gerlinger Imre professzor vette át a programot, és lépésről lépésre részfeladatokat kaphattam. 2017 óta végzek BAHA csontvezetéses implantátum beültetéseket a klinikán, cochleáris implantátumok behelyezését pedig 2020-ban kezdtem önállóan. Az implantációs programot jelenleg Dr. Szanyi István klinikaigazgató vezeti, aki mellett egyre nagyobb szerepet vállalhatok az implant team feladatai között, egyre több lehetőséget kapok hallásjavító implantációs műtétek terén is, folyamatosan bővíthetem tapasztalataimat. Hálás vagyok korábbi és jelenlegi vezetőimnek a felkínált lehetőségért.

Hova, a fül mely részébe kerülhet hallásjavító implantátum?

Minden beteg, akinél valamely típusú hallásjavító implantátum lehetősége felmerül, részletes információkat kap a Klinikánkon működő Implant Ambulancián, Dr. Németh Adrienn vezetésével. Az implantátum kiválasztását és a műtétet alapos kivizsgálás előzi meg. A folyamatnak döntő szerepe van abban, hogy megfelelően történjen a kiválasztás, felkészítés, reális elvárások megfogalmazása. Ezek alapján javasoljuk azt az eszközt, amelytől a legjobb eredmény várható a műtétet követő rehabilitáció után.
A cochleáris implantátum a belsőfülbe kerül beültetésre, a BAHA csontvezetéses úton, az Osia implantátum piezoelektromos jelátvitellel adja vissza a beteg hallását. Vannak középfül implantátumok, illetve hallóideg károsodás esetén alkalmazott agytörzsi implantátumok, bár Pécsett ez utóbbival kapcsolatban még nincs tapasztalatunk.

Melyek voltak az első élmények, kihívások, tapasztalatok a cochleáris implantátum (CI) és a Baha beültetése kapcsán?

A hallásjavító implantátumok behelyezése komplex feladat, mindegyik cochleáris implantátum egy picit más, emellett a technika fejlődésével egyre kisebb részletek kapnak egyre nagyobb jelentőséget. Épp ezért folyamatos tanulást igényel egyrészt az elméleti felkészülés, másrészt a technológiai változások lekövetése.
Már önmagában az egy hatalmas élmény, hogy hosszú évek kemény munkája beérik és megkapod a lehetőséget implantációs műtétek elvégzésére. Az első műtétek közben van benned egy drukk, egy természetes izgalom – de az is, hogy meg tudod csinálni. A feszültséget maximális koncentrációval, fókusszal oldom – nem mehet a teljesítmény rovására az első műtéti tapasztalat diszkomfortja.
Ilyenkor az összes apró lépés magában is kihívás – szakmai szinten. Operáció közben több ezer kérdést felteszel magadnak (jó helyen van-e a bemetszés, megfelelően választottam-e le az izmot, jó-e a csontágy kialakítása, stb.). Ezeket persze azonnal megválaszolod, majd a következő műtéten már alkalmazod is.
A kihívás és kemény munka mellett persze hálás is az ember a lehetőségért, hisz az implantáció valahol a szakma csúcsát jelenti. Már gimnazistaként azt tervezgettem, hogy orvosként, természetesen egy team tagjaként, majd egy siket embernek visszaadhatjuk a hallását. Még ennél is többet sikerült elérni, mert a hallássérült emberek a műtét után teljes értékű életet élhetnek, integrált oktatásban részesülhetnek és képességeinek megfelelő célokat érhetnek el. Azt hiszem, ennél nagyobb motivációra és eredményre nincs is szükség.

Mi történik az implantáció után? Nyomon követi korábbi implantált pácienseinek sorsát?

Sebészként nem ér véget a munkám azzal, hogy befejeztem az operációt, természetesen követem a pácienseim sorsát. Az implantációban és az állításban közreműködő kollegákkal az „implant board” során megbeszéljük a tapasztalatokat, beszámolunk az eredményekről.
Az implantáció sikeressége egy teljes team magas szintű együttműködésének köszönhető. Ebben a folyamatban a teljes diagnosztikai sor minden tagja, a kivizsgálás egymásra épülő lépéseinek szakemberei tudásuk legjavát adják. A műtét az esély, a fizikai feltételek megteremtése a halláshoz vezető úton, de a sikerhez szükséges még a beállítók, a fizikusok és a szurdopedagógusok munkája is. Az implantáció lehetővé teszi a rehabilitációt, de a hallástanulás folyamata, a beállítás finomhangolása még hátravan.
A külső egység bekapcsolás nagy élmény a páciensnek és a szakembernek is, mert ez az első pont, ahol a kemény csapatmunka eredménye beérni látszik. Az első hallásélménynek részese lenni csodálatos. Egy betegem, aki felnőtt korban, gyógyszertől veszítette el a hallását, azt mondta a bekapcsolásról: „felemelő élmény”.
Több évre visszanyúló tapasztalatom általam operált gyerekekkel még nincs, de amit kiemelnék, az a Klinikánkon rendszeresen megrendezett „implantos karácsonyokhoz” kötődik. Hallani, ahogy implantált (siket) gyerekek kórusban karácsonyi dalokat énekelnek, fantasztikus élmény.

Milyen tervei vannak? Mit vár a jövőtől?

Van még mit tanulni az esetekből, részt venni konferenciákon, szakmai továbbképzéseken, hogy készen álljak az újabb kihívásokra mind az implantációk, mind egyéb fülészeti beavatkozások terén. Szeretném megteremteni az elmélet és a gyakorlat egészséges egyensúlyát, emellett fontosnak tartom az elmélyült tudományos munkát, a beszámolók, esettanulmányok írását és a publikációk megjelentetését is.

Szerző: Kolimár Éva

Tovább

„Áldom a döntésemet, hogy orvos lettem.” – interjú Dr. Polony Gáborral

Dr. Polony Gábor PhD, egyetemi docens
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika

A családban a harmadik generációt képviselő sebész, fül-orr-gégész. A Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján dolgozik. A fül-orr-gégészeti szakvizsga mellett letette az audiológus szakvizsgát is. PhD dolgozatának témája az akut hallásvesztések lehetséges kezelése, sikeresen megvédte 2015-ben. Rendszeresen oktat magyar, német és angol nyelven, állandó meghívott előadó több orvosi egyetemen, korábban évekig a tübingeni fülsebészeti továbbképző kurzuson is Németországban. Angol és magyar nyelvű publikációi neves szaklapokban jelennek meg. A Semmelweis Egyetemen a német nyelvű fül-orr-gégészeti medikusoktatás felelőse, 2020 óta egyetemi docens. A mai napig szenvedélyesen szereti a munkáját.

Milyen családi környezetben nőtt fel? Mit jelentettek a gyökerek és mikor határozta el, hogy orvos lesz?

Mindkét szülőm orvos, ráadásul apai nagyapám és az édesapám is fül-orr-gégész. Ez az örökség magasra tette a mércét. Édesapám elsősorban melléküreg-sebészettel foglalkozott. Az alázat, ahogyan dolgozott nem nyomasztó, inkább motiváló, ösztönző példa volt. Édesanyám kiváló radiológus, éppen fej-nyaki területen szakértő, esetenként ma is szívesen konzultálok vele.

Ameddig vissza tudok emlékezni, erdész, állatorvos, vagy valami hasonló, de mindenképpen természettudománnyal kapcsolatos foglalkozást szerettem volna választani. Aztán a gimnáziumban döntöttem el, hogy az orvosi egyetemre fogok felvételizni, és szerencsére elsőre sikerült. Hárman vagyunk testvérek, a szüleink nem befolyásolták a pályaválasztásunkat, csak azt szerették volna, ha egyikünk orvos lesz. A bátyám közgazdász lett, az öcsém jogász. Áldom a döntésemet, hogy én orvos lettem.

Miért választotta ezt a szakterületet? Mit kapott a Semmelweis Egyetemi klinikától?

Kezdettől fogva ez a változatos szakma, a fül-orr-gégészet és fej- nyaksebészet érdekelt. Nagyon sokrétű, nekem való szakirány, a pajzsmirigytől és a nyálmirigytől a daganatsebészeten át a hallásjavító műtétekig terjed, amelyek legtöbbször nagyon szűk területen végzett, precíz és bonyolult beavatkozásokat jelentenek.

2007-ben fül-orr-gégészeti szakvizsgát tettem. A Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinikáján biztos alapokat kaptam. Édesapámtól kértem tanácsot, hol tudnék fülészeti területen szakmailag továbbfejlődni. Magyarországon hagyományosan volt 1-2 fülsebészeti központ, édesapám azonban a Tübingeni Egyetemi klinikát javasolta. A német nyelv sem volt idegen, gyermekkoromban egy szűk évig éltünk Ausztriában, amikor édesapám ott dolgozott. Egy fülsebészeti kurzuson találkoztam Zenner professzorral, és megkérdeztem tőle, van-e lehetőség továbbképzésre jelentkezni, hogy mellette, a Tübingeni Egyetemi klinikán dolgozzam. Zenner professzor referenciaként egy közös ismerősünk szakmai véleményét kérdezte meg, és ennek alapján egy évre meghívott Tübingenbe, a klinikájára. Nagyon megszerettem őket, úgy gondolom, ők is elégedettek voltak a munkámmal. Zenner professzor úr hamar felajánlotta a szerződésem hosszabbítását, de családi okok miatt nem éltem a lehetőséggel. Ott tartózkodásom alatt rendszeresen visszatértek a témára, még a kollégáknak szervezett búcsúgrillezés közben is megkérdezték, nem maradnék-e még, de kitartottam a döntésem mellett. Jól döntöttem. Ha belegondolok, az elmúlt 20-25 évben a klinikánkról külföldön munkát vállalók közül – lehetünk vagy 10-15-en – hosszú ideig az egyetlen voltam, aki haza is tért dolgozni.

Mit jelentett emberileg, szakmailag a munka a Tübingeni, majd a Halle/Saale-i Egyetemi Klinikákon?

Nagyon hasznos, nagyon intenzív tanulási időszakot és sok munkát jelentett a Tübingenben töltött év, elsősorban a rekonstrukciós hallásjavító fülsebészetben fejlődtem sokat. Bőven van igény itthon is a vezetéses halláscsökkenés korszerű műtéti kezelésre, a középfül rekonstrukciós műtétekre (timpanoplasztika, stapedotomia), a dobhártya és a hallócsontok láncolatának helyreállítására.

A Halle-i meghívást egy Tübingenben megismert barátomnak köszönhettem, helyettesítő, ügyeleti munkára keresett segítséget. Három hónapig jártam ki Németországba az itthoni munkám mellett, de nagyon megterhelő volt, sok utazással, így inkább lemondtam róla. Akkor már három gyerekünk volt, és a bevételnél sokkal fontosabbnak éreztem, hogy több időt töltsek a családommal, a gyerekeimmel. Most 16 éves a legidősebb, 12 éves a kicsi, szükségük van az édesapjuk jelenlétére is. Idén nyáron államvizsgáztam az egészségügyi menedzserképzőn. A szabadidőmből igyekszem minél több időt tölteni a családommal.

Egyébként a munkám alapján itthon is megbecsülnek. Anyagi szempontból persze két nagyon különböző liga Magyarország és Németország. Kint legalább három-ötszörös fizetésem lenne. Nem minden a pénz. Fontos, hogy örömmel megyek be dolgozni, nagyon változatos, amit csinálok, jó a hangulat a klinikán, szeretem a munkámat, és örömet ad a medikusok oktatása is. Itthon van a családom és a barátaim. Ezek sokkal fontosabb szempontok, mint a pénz.

Milyen szakterületek érdeklik különösen, a daganatsebészet (onkológia), a hallásjavító és középfül rekonstrukciós műtétek?

Régen az volt az elvárás, hogy egy sebész minden területet uraljon. Ma már ennél árnyaltabb a kép a nagy fokú specializáció miatt. Nekem a középfülsebészet mellett a nyálmirigy-, és a pajzsmirigysebészet a specialitásom, az onkológiai műtéteket inkább átadom az ebben jártasabb kollegáknak, de szívesen asszisztálok nekik.

Szívügyem a hallásjavítás. A hallást az érzékszerveink közül a második legfontosabbnak tartom a látás után. Fontosságát bizonyítja, hogy a halláskárosodott ember nemcsak az érzékelésben szenved hátrányt, de kiesik a szociális kapcsolataiból, izolálódik, elmagányosodik és egyre inkább kirekesztettnek érzi magát. Pedig a vezetéses halláskárosodáson, ha a lyukas dobhártya vagy a hallócsontok elváltozása jelenti a problémát, lehet segíteni. Közel kétezer ilyen típusú műtétet csináltam már, ezért állíthatom, hogy az arra alkalmas betegek többségénél műtéttel jobb eredményt lehet elérni, mint hallókészülékkel.

Sokan várnak ilyen műtétre, négy hónapra előre tudok időpontot adni, és amit a betegeknek tudok nyújtani, azt szakmailag jónak tartom, jelenleg nemzetközileg is a legkorszerűbbnek tekinthető. Lehet, hogy az egyetemi klinika épülete, a váróterem nem olyan csillogó, mint egy magánklinika berendezése, de a felszereltség, a műszerezettség, a szakmai háttér és hozzáállás itt, az egyetemi klinikán a legbiztonságosabb. Fontos szempont a szakmai gyakorlat, a tapasztalat, a továbbképzések. Minden műtétre úgy készülök, hogy adott körülmények között a sebész tegyen meg mindent a legjobb tudása szerint. Minden műtétből tanulok még ennyi beavatkozást követően is. A műtőből kijőve sokszor végiggondolom a műtét lépéseit, és talán a következő alkalommal egy picit másként fogom csinálni.

Milyen emberi és orvosi sikerélményekre emlékszik szívesen?

­A kontrollvizsgálatok szakmai szempontból adnak visszajelzést arról, hogy az operáló orvos jó munkát végzett, mert a beteg szépen gyógyul. De nagyon jól esik, ha kapok közvetlen visszajelzést is a betegeimtől. Egyiküknek lyukas volt a dobhártyája, aminek megoldása technikailag nem egy túl bonyolult feladat. Mégis, a beteg a sikeres műtét után SMS-t küldött, azt írta: „Doktor Úr, megváltozott az életem!” Tegnap volt nálam kontrollon egy kislány, aki a hallásvizsgálaton mért jó eredmény mellett egy kifestővel köszönte meg a gyógyítást. Ha az ember kellő empátiával és türelemmel odafordul a betegéhez, érezni fogja a betegek háláját.

Szakmai tervei között hol helyezkedik el az implantáció? Mit lát benne vonzónak? Milyen új lehetőséget nyújtanak a hallásjavító implantátumok?

Az implantáció a legnagyobb presztizsű beavatkozások közé tartozik a hallásjavító műtétek között. Sebészeti szempontból mindig érdekelt, hogy ezzel is bővíthetném a szakmai portfoliómat. Technikailag vannak nehezebb fülműtétek is, de megértem, hogy aki megsüketült vagy az a szülő, akinek siket gyermeke született, valóságos csodaként élheti meg, hogy az implantátummal hallóvá tett emberrel lehet kommunikálni.

Jártam többféle cochleáris implantációs kurzuson, ismerkedtem a technikával. Nem régen belső döntés született a klinikán, hogy foglakozzam ezzel a területtel is. Az első néhány sikeres műtéti lépés után érdeklődve várom, hogy ezzel is gazdagíthatom a szakmai tudásomat. Így a betegnek a legjobb megoldást tudom javasolni, amit az állapota igényel.

Amikor az ember bemegy a műtőbe, előtte igyekszik tervet felállítani. „Úgy kell belekezdeni egy műtétbe, hogy be is tudd fejezni” – tanultam az édesapámtól. Gyakorlaton a fokozatosságot kell meghagyni, de valójában egy végigszenvedett, de sikeres műtétből a sebész sokkal többet tanul. Az az igazi sikerélmény, a flow.

Oktatásban is a fokozatosságra kell építeni. A fiatalok képzése szépen halad, nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy létrehozzak egy fülsebészeti centrumot a klinikánkon. Nálam a gyakorlatban ez úgy működik, hogy akit érdekel egy fülműtét, jöhet hozzám asszisztálni, és minden alkalommal egy-egy lépést haladhat előre. Amikor már egyedül is megy, megcsinálhatja a műtétet a jelenlétemben, egy későbbi lépésként már egyedül is, ha biztosításnak a házban vagyok. Végül megkaphatja az engedélyt az önálló műtétre. Amikor újat tanulok, én is ezt az utat járom végig.

Szerző: Kolimár Éva

Tovább

„Küldetésem a gyerekekkel való foglalkozás és segítségnyújtás” – interjú Kovács Gabriellával

Gyermekkorában a babáit tanította, nagyobbacska lányként a testvéreinek és az ismerősök gyerekeinek szervezett játékos foglalkozásokat meséléssel, énekléssel, zenéléssel. Azt mondja, véletlenül került kapcsolatba egy gyógypedagógussal, két héten át figyelhette a munkáját, és ez eldöntötte, mivel szeretne foglalkozni egy életen át: hallássérült és tanulásban akadályozott gyerekek és családjaik segítésével. 15 év szakmai tapasztalatait összegezve a célja: „Beszédet és játékos beszédtanítást vigyünk a családokba, és a Hömböldén keresztül könnyen eljussunk a lehető legtöbb gyerekszobába.”

Miről lehet felismerni a hallássérülés jeleit? Mire figyeljen a szülő?

Már pár hónapos korban feltűnhet, ha a baba nem rezzen össze erősebb zaj hatására, nem figyel oda hirtelen hangokra, nem fordul oda, amerről az édesanyja hangját hallja. Mindegyik baba, az is, akinek a hallásával gond van, 3-6 hónapos koráig gagyog, próbálgatja a hangját, csak a hallássérült baba ezt egy idő múlva abbahagyja, és inkább sikongat gagyogás helyett. Egy éves korban megjelennek az első szavak, ép hallású gyerekek szókincse kétévesen már 50 körül van, ezt a védőnők ellenőrzik. Hallássérült gyerekeknél azonban a beszédfejlődés késik. Jellemző, hogy „hangosan” hallgat mindent, erősen figyel a beszélő szájmozgására és nem hallja meg, nem reagál arra, amit a háta mögött mondanak neki.
2016 óta, a kötelező újszülöttkori objektív hallásszűrésnek köszönhetően az enyhébb hallássérülés is már korán felfedezhető.

Miért fontos a korai felismerés és készülékes ellátás, szurdopedagógusként milyen tapasztalatai vannak?

A korai felismerés és a megfelelő hallókészülék legnagyobb haszna a beszédfejlődés megindulása. Nagyjából 2 éves korig terjed a szenzitív időszak, ekkor még az agy plaszticitása lehetővé teszi, hogy a kisgyerek a hallássérüléséből eredő hátrányt könnyen, gyorsan behozza. Ha később derül ki, sokkal nehezebb behozni a lemaradást.
A mai hallókészülékek olyan picik, és dizájnosak, mint egy „ékszer”, nem okoz gondot a hordásuk és alig lehet ezeket észrevenni. Ha szükséges, a kicsiknél fejpánt segítheti a viselését. Természetesen elsősorban a halláscsökkenéstől függ, hogy a gyermek milyen készüléket kaphat. De ma már annyiféle kütyüt, head setet hordanak a fiatalok a fülükben, hogy egy hallókészülék vagy az implantátum külső egysége nem kelt olyan feltűnést, mint régen.

Hol húzódik a határ a hallókészülék és a cochleáris implantátum között? Mikor melyik javasolható?

Attól függ, hogy milyen mértékű a hallássérülés, megfelelő hallásélményt nyújthat-e a hallókészülék a beszédinduláshoz, vagy nem elegendő és súlyosabb eseteknél jobb eredmény érhető el implantátummal. Pontos és élest határt nem lehet húzni pusztán hallásmérési eredmények alapján. Persze van az a súlyos hallássérülés, hallási görbe, amikor tudjuk, hogy nagy eséllyel implantátumra lesz szükség. Ha ez a helyzet, minél előbb jelezzük a szülőknek, de van, hogy már ők úgy érkeznek a fejlesztésre, hogy hallottak az implantátumról, és szeretnék tudni, hogy az ő gyereküknek az kell-e. Hangsúlyozom, ez mindig egyénfüggő, minden esetet alaposan ki kell vizsgálni és a komplex vizsgálati eredmények és körülmények ismeretében mérlegelni! Amennyiben a cochleáris implantátum irányába indulnak és várni kell a műtétre, a várakozási szakaszra mindenképp érdemes hallókészüléket adni a gyereknek, hogy legyen hallásélménye az operációt megelőzően is. Egyéntől függ, hogyan hall a készülékkel, de a rehabilitáció eredményességét jelzi az, hogy megindul a hallás- és beszédfejlődés, újra indul a gagyogás, dallamos lesz a hangadás, ebben fontos szerepe van a szurdopedagógusnak is.

Tapasztalata szerint milyen előnnyel járhat a cochleáris implantátum?

Amikor belehallgatunk a hallókészülékbe, zajosabb, sistergőbb, mint amilyen hangélményt az implantátummal lehet elérni. Sok esetben nincs is más lehetőség a hallás rehabilitációra, mint az implantátum.
Nagyon érdekes folyamat a cochleáris implantátum beállítása. Egyrészt fizika, az implantátum számítógéppel van összekötve és miután a páciens megkapja a beszédprocesszort, apránként beállítani, finomhangolni a készüléket – a hallását. Másrészt figyeljük a beállításon a gyermek szemét, a visszajelzéseit, a reakcióit. Az implantátum minőségi különbséget jelent olyan esetekben, amikor a hallókészülék már nem nyújt megfelelő/ kielégítő segítséget.

Kihez, hova forduljanak tanácsért a szülők a hallássérült babával, milyen út áll az érintettek előtt?

Elsőként az újszülött kori szűrés jelezheti, hogy baj van a csecsemő hallásával. Később a gyermek-audiológiai vizsgálaton szűrhetik ki a halláskárosodást, és ott tanácsot is adnak, hova fordulhatnak a szülők. Gyakran kérnek tőlem tanácsot ép hallású gyerekek szülei is. Fő területem és erősségem a korai beszédindítás – halló gyerekeknek is, valamint felkészítés az iskolára. Online tájékoztatást adunk a Hömbölde (https://nembeszel.hu) tanfolyamain és a tanácsadó klubokban. Célunk, hogy a szülőknek tanítsunk olyan gyermekbarát módszereket, amelyek otthoni környezetben támogatják a beszédfejlődést. Személyre szóló tanácsadással kiválóan tudtunk működni karantén idején is, mert az online beküldött házi videók elemzése alapján a gyerekhez alkalmazkodó módszereket, játékos beszédindító gyakorlatokat tudunk ajánlani ép hallású és hallássérült gyerekek szüleinek.
Kifejezetten szurdopedagógiai feladat hallássérült gyerekek korai fejlesztése, felkészítése cochleáris implantációra, majd a terápia, rehabilitáció és a szülők támogatása, megsegítése, tanácsadás.

Milyen fejlesztési lehetőségek vannak, fontos-e az együttműködés a szakmaterületek és a szülők között?

Szurdopedagógusként lehet kapcsolatom az audiológussal, beállítást végző szakemberrel, orvossal, a többi fejlesztővel, pedagógussal, akik foglalkoznak a tanítványaimmal. Az együttműködés nem mindig megy gördülékenyen, sokszor éreztem, hogy én veszem fel a kapcsolatot mindenkivel, az együttműködést csak én erőltetem.
Amikor a pályámat kezdtem, huszonkét utazó szurdopedagógus látta el Budapesten az integrációt segítő feladatokat, mára tizennégy maradt, akik erős leterheltség mellett próbálnak megfelelni az igényeknek.
Hasznos lenne az együttműködésre egy protokoll, ahol le van írva, hogy mindenkinek kötelessége együttműködni, rendszeresen jelezni egymásnak a fejlődésről. Volt rá példa, hogy az audiológus üzent a szülővel, hogy milyen frekvencián hall jól a gyerek, és kérte az én megfigyelésem is hozzá. Ezzel megkönnyítette a munkámat, de ennek nincs protokollja. Iskolákban még lehetne gördülékenyebb, bejáratottabb, akadálytalanabb az együttműködés a tanárral, a szülővel, de ez ritkán jellemző, a pedagógusok túlterheltsége miatt lassan lehetetlenné válik.

A főiskolán azt tanultam, hogy az integráció olyan, mint egy háromlábú szék: az egyik a szakember tudása, a másik az együttműködés a szülővel, a harmadik a gyerek képességei, és ezek együttesen felelnek a sikerért. Mindegyikre szükség van.

Szerző: Kolimár Éva

Tovább

„Ennél jobb szakterületet nem választhattam volna.” – interjú Dr. Csákány Zsuzsannával

Gyermekgyógyásznak készült, véletlenül lett fül-orr-gégész. Végzett orvosként Tatabányán kapott állást, ott tanulta meg a szakma alapjait, de két kisgyerek mellett nehézkes volt az utazás. Akkor jött egy újabb véletlen, a saját gyermekét kellett fül-orr-gégészetre vinni az akkori Heim Pál Gyermekkórházba. Megkérdezte, van-e lehetőség arra, hogy itt dolgozzon. Volt. Azóta is – újabb nevén – a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Fül-Orr-Gégészeti Osztályán dolgozik, 2021 januárjától osztályvezető főorvosként.

Nem bánta meg, hogy a fül-orr-gégészet mellett döntött?

Ennél jobb szakterületet nem választhattam volna. Szerteágazó, érdekes szakma a fül-orr-gégészet, emberileg is jól érzem itt magam. Vezetésem alatt az osztályos tevékenység munkacsoportokba szerveződött, ami ugyancsak a szakma sokrétűségét illusztrálja: Allergológiai, Audiológiai, Arcfejlődési rendellenesség / Hasadék, Endoszkópos fülsebészet, Rhinológia / Endoszkópos orrmelléküreg-sebészet, Fülsebészet, Foniátria, Hallás implantológia, Légút sebészet, Szomnológia munkacsoportokban működünk. Az egyes munkacsoportok feladata az adott terület magas fokú szakmai igényességgel történő elsajátítása, professzionális művelése, amelyet a specializálódás tesz kívánatossá. Kiemelt profilunk a gyermekkori középfül sebészet és a hallásjavító középfül implantáció.

A hallás a szocializáció, a közösségbe való beilleszkedés nélkülözhetetlen eszköze. Ahhoz, hogy a gyermek helyesen megtanuljon beszélni, elengedhetetlen az ép hallás. A halláscsökkenés nemcsak a beszédfejlődésben okoz elmaradást, hanem a testi, lelki és értelmi fejlődésben is. Éppen ezért nagyon fontos a hallászavarok minél korábbi felismerése. A halláskárosodások két fõ típusát ismerjük: a vezetéses és az idegi típusú halláscsökkenést. Együttes előfordulásuk esetén kevert típusú hallássérülésről beszélünk. A vezetéses típusnál a hangátvezető rendszer (külső és/vagy középfül) működése akadályozott, míg az újszülöttkori veleszületett, súlyos, idegi típusú nagyothallást a csiga szőrsejtjeinek különböző mértékű károsodása okozza. Ez a leggyakoribb érzékszervi károsodás. Ritkán a hallópályák érintettek.

A veleszületett súlyos nagyothallás esetében fontos, hogy a halláskárosodás minél korábban, lehetőleg a csecsemő 6 hónapos koráig felismerésre kerüljön és ezt követően a gyermek hallókészülékkel ellátása megtörténjen. Ennek hiányában a beszéd-, és nyelvfejlődés nem indul meg. Időben történő ellátás esetén megelőzhető a csiga és a hallópályák későbbi elfajulása, elősegíthető a megfelelő beszédfejlődés.

Kiemelt jelentőséggel bírnak a gyermekkori fül-orr-gégészeti területet érintő fejlődési rendellenességek. A gyermekek optimalizált ellátása, gondozása éveken át, több szakterületet érintő, összehangolt team munkát igényel. A hallószervet érintő fejlődési zavarok csökevényes fülkagylóval, elzáródott hallójárattal járnak és halláscsökkenést eredményeznek. Az ilyen helyzetek nem teszik lehetővé hagyományos, hallójáratba helyezett hallókészülék viselését, ahogyan a krónikus középfülgyulladás egyes esetei sem.
Ilyenkor a hallásjavító középfül implantátumok jelentenek korszerű megoldást a hallásfunkció javítására. Behelyezésük rövid műtétet igényel, úgynevezett osseointegráción alapul hasonlóan, mint a fogászati implantátumok esetében. A koponyacsonthoz kisebb titán implantátumot rögzítünk egy apró csavarral. Egy, a hajas fejbőrhöz mágneses kapcsolat révén rögzülő külső egység, a beszédprocesszor veszi a környezet hangjait, amelyet az eszköz finom rezgések formájában továbbít a koponyacsonton keresztül a hallószervbe, a csigába. Így a hangenergia a fejlődési rendellenesség által érintett külső-, és középfül megkerülésével közvetlenül a belső fülbe jutva kelt hangérzetet.

Mi a célja a kisgyermekkori hallásrehabilitációnak?

Az első 4 életév a beszédtanulás és az agy fejlődése szempontjából is meghatározó időszak. A hallószerv folyamatos hangokkal történő ingerlése segíti a halló-, és asszociációs pályák kiépülését, megfelelő struktúrálódását. A kisgyermekek 3,5 éves korukig nagyon fogékonyak, kiválóan fejleszthetőek. Ezt követően a fejlesztési lehetőségek beszűkülnek. Nagyothallás esetén ezért nagy a jelentősége a korai felismerésnek és ellátásnak. Kisgyermekkorban a megfelelő beszédfejlődés elősegítésére fontos a sztereo hallás biztosítása. Két füllel érzékelve a hangokat a hallásküszöbünk jobb, mintha csak egy füllel hallanánk és két fül szükséges a hangok irányának meghatározására is.

A középfül hallásjavító implantátumok magyarországi bevezetése Katona Gábor professzor úr, osztályunk korábbi vezetőjének nevéhez fűződik. Az első hallásjavító középfül implantátum behelyezésére is osztályunkon került sor, közel 20 évvel ezelőtt. A BAHA Attract eszközt, amely egy passzív csontvezetéses implantátum, hosszú évek óta alkalmazzuk. Sok kis és nagyobb páciens viseli örömmel és élvezi előnyeit. Élvezik, hogy a „rossz fülükön” telefonálnak, zenét hallgathatnak és a beszédet is sokkal jobban értik.

Csecsemő-, és kisgyermekkorban a vékonyabb koponyacsont még nem teszi lehetővé a hallásjavító implantátum megfelelő rögzítését. Ebből adódóan számukra egyedüli megoldást az úgynevezett BAHA softband vagy a SoundArc nevű fejpántok viselése jelent. Ebben az esetben a hallásjavító eszközt egy rugalmas pánt rögzíti a hajas fejbőrhöz, ily módon a bőrön keresztül jut el a hangenergia a koponyacsonthoz és a belső fülhöz. Bár a bőr energiaveszteséget okoz, azonban a szülői beszámolók a gyermek hallási reakcióiról egyértelműen alátámasztják az eszköz viselésének előnyeit. A koponyacsont iskolakezdésre általában eléri az optimális vastagságot. Ebben az életkorban kerül sor a műtétre, az implantátum bőr alá helyezésére és koponyacsonthoz rögzítésére. Ezáltal az energia átadás hatékonyabb, a hallási élmény fokozódik és a beszédértés is javul. A vezetéses, halláscsökkenés mellett hatékony megoldást nyújthat kevert nagyothallásban és egyoldali siketségben egyaránt.

Hogyan került szakmai kapcsolatba a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán végzett hallásjavító műtétekkel?

Az évek óta tartó együttműködés szakmai, baráti alapokra épül. Így részt vehettem a legutóbbi fejlesztés eredményeként megjelenő OSIA2 hallásjavító középfül implantátum beültetésén. Az első két OSIA2 implantációra 2021. szeptember 8-án került sor a Szegedi Tudományegyetem és a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet munkacsoportjainak együttműködésével, egy felnőtt és egy 7 éves gyermek esetében. Az eszköz azonban akár ötéves kortól is alkalmazható.

Miben nyújt újat az OSIA2 implantátum?

Az OSIA2 a legújabb, digitális jelátvitelt, piezoelektromos transzducert alkalmazó, úgynevezett aktív csontvezetéses rendszer. Az aktív implantátumoknál az eszköz technikai felépítéséből adódóan a bőr hangenergia veszteséget okozó hatása kiküszöbölődik, a hangátvitel még hatékonyabbá válik. Az új rendszer rendkívül gyors, gyakorlatilag veszteség nélküli energia átvitelt eredményez, mely kivételes hangélményt jelent, különösen a magas frekvenciákon.

Orvosként mit ígérhet ma egy halláskárosodással született csecsemő szüleinek?

Napjainkban már minden nagyothalló vagy siket gyermek hallóvá tehető, ennek technikai, orvosi és gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) feltételei adottak. Ha a gyermek időben kap megfelelő hangingert, akkor megtanul beszélni. Ezért fontos a csecsemőkori hallásszűrés (UNHS), a szűrőBERA vizsgálat, amit még a szülészeten elvégeznek. Ha ennek az eredménye nem megfelelő, akkor verifikációs centrumba, klinikai audiológiai vizsgálatra küldik a csecsemőt. A korai felismerés haszna óriási, mivel probléma esetén a megfelelő hallásjavító eszközzel ellátott gyermek egészséges közegben, integráltan nevelődhet.

Tovább

„Egy olyan szociális- és hallásfejlődési szakasz meghatározó személyeként szerepelünk az implantosok életében, amely gyakorlatilag kihat a jövőjükre, kihat az életminőségükre.” – interjú Dr. Nagy Rolanddal

Dr. Nagy Rolanddal, a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika mérnökével beszélgettünk. Molekuláris bionika, majd info-bionika mérnök szakon végzett, ma pedig az implant-team oszlopos tagjaként fontos szerepet tölt be a rehabilitációban, a készülékbeállításban, utógondozásban.

Hol és mit tanultál?

Szülőfalumban Lakiteleken, akkori Lakiteleki Általános Iskola és Zeneiskola falai közt kezdtem az iskoláim sorát, amit Kiskunfélegyházán folytattam a Móra Ferenc Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem először molekuláris bionika, majd a ráépülő info-bionika mérnök szakon. Mindezekre építkezve már klinikai tudományos segédmunkatársként szereztem meg az egyetem, doktori iskolájának keretein belül a PhD fokozatot.

Hogyan lettél a klinika munkatársa?

Legelőször az egyetemi képzésem során, Kiss József Géza Professzor úrral, a klinika tudományos tanácsadójával ismerkedtem meg, az általa oktatott Hallástan, akusztika, audiológia a képzésben integrált kötelező kurzuson. Ugyan ebben az évben az ő elnökségével egy nemzetközi audiológia konferenciát szerveztek Budapesten, ahol lehetőségem nyílt segítőként részt venni. Ekkor ismerkedtem meg először a hallássegítő eszközökkel. Később szakdolgozati témát keresve, újra felkerestem a klinikán a Professzor urat, aki dr. Tóth Ferenchez irányított. Ő ismertette meg velem, hogyan is zajlik az implantáltak rehabilitációja. Sokat bejártam hozzá a klinikára, hogy figyelemmel kísérjem ezt a szép szakmát. Nagyon motiváló volt számomra. Mentorként tekintettem rá, együtt dolgoztunk, megmutatta az implantálható hallássegítő eszközök programozásának apróságait.

Dolgozol esetleg valamilyen projekten, tudományos munkán?

Igen, a készülékbeállítás mellett több projekt részese vagyok. Készülékbeállítás közben regisztrált paraméterek nem csak az aktuális készülékhasználónak hasznos, hanem csoportra tekintve jól hasznosítható statisztikai következtetések vonhatók le belőle, amelyek sokszor egyértelműek, ám az adatok mennyisége miatt még mindig nem feldolgozott téma, ráadásul még nemzetközileg sem.

A klinika tudományos potenciáljából adódóan korunk legfejlettebb cochleáris implantátumaival dolgozhatunk. Ennek köszönhetően ezen eszközök tulajdonságait is vizsgáljuk, például a vékony előgörbített elektródasor kevésbé roncsoló hatásit, amely esélyt ad az implantáció mellett a maradványhallás megőrzésére. A hallásmaradvány mérhető szubjektív módon a páciens visszajelzései alapján és/vagy egy újfajta mérési módszerrel, az intracochleáris elektrocohleográfiával. A hallásmaradvány megőrzése lehetőséget adhat speciális hibrid elektroakusztikus stimulációt alkalmazó beszédprocesszorok használatára, de a jövőben még lehet, hogy a hallásvesztés helyreállítására is. Persze az utóbbi igen távoli, és egyelőre vágyálom, de kezdeti lépésként nem elhanyagolható.

Nem csak a belsőfül implantátumok, de a csontvezetéses implantátumok is új projekteket nyitnak. Ilyen a nemrégiben beültetett OSIA implantátum is. Hatékonysága gyorsan kiderült számunkra, de publikációkban ezeket számszerűsíteni is illik a közönség számára is.

A halláscsökkenés sokszor nem csak magában következik be, hanem esetleg más anatómiai eltérésekkel is társulhat. Ez megnehezítheti a készülékek rutinszerű beültetését, ezért érdemes előmodellezni azt. Ezt elősegítve együttműködünk a radiológia intézettel, illetve főként az egyetem 3D nyomtatással reprodukáló laborával. A CT, MRI felvételek alapján elkészített 3D modellen több lehetőség is kipróbálható, amely sokkal biztonságosabbá teszi a különleges eseteket.

Projektként tekinthetünk a klinikán kialakított speciális audiológiai vizsgáló szobára is, amely magas színvonalú mérési lehetőségeket kínál.

Munkakör bemutatása: egészen pontosan milyen feladatokat látsz el az implant teamen belül?

A fő szerepkör a rehabilitációban, azaz a készülékbeállításban, utógondozásban merül ki. Ahhoz, hogy ezt igazán jól végezzük, bele kell folyni az elővizsgálati szakaszokba és a műtét zökkenőmentes lezajlását is segíteni kell. Az elővizsgálatokkor is méréseket végzünk, hogy a későbbiekben kamatoztatni tudjuk az eredményeket. Feladatunk a megfelelő protokollok, mérési módszerek kialakítása.

A készülék bekapcsolása, beállítása, finomhangolása hogyan zajlik? Laikusként hogyan kell ezt elképzelni?

A készülék beállítása igen összetett folyamat, leginkább a készülék használója számára. A készülék bekapcsolása általában a műtét közben mért eredményekre alapozva kezdődik. A biztonság kedvéért leellenőrizzük, hogy az implantátum megfelelően működik-e, majd a készülék jövendőbeli tulajdonosa segítségével meghatározzuk az elektromosan kiváltott küszöbértékeket: hallásküszöb, amely az a legalacsonyabb érték, amit még meghall és a komfort küszöb, amely a legnagyobb intenzitással bíró stimulus (inger), ami még elviselhető számára. Gyermekek esetebén a hallásküszöb inkább csak egy becsült érték, mivel nem tudnak visszajelezni, viszont a komfort küszöb apró jelek (hangra felfigyel, pislogás, szem alatti arcbőr apró rángása, stb.) megfigyelésével egészen jól meghatározható. Későbbi beállítások esetében is ugyan ezek az események zajlanak.

Miért fontos az utógondozás? Milyen gyakran kell(ene) találkoznod a páciensekkel?

Az utógondozás fontossága abban rejlik, hogy az idő múlásával az idegrendszer másképp reagál a készülék által leadott stimulusokra. A műtétet követő első időszakban, átlagosan az első fél év során egyre nagyobb intenzitású jeleket kíván a szervezet, így folytonos egyedi, személyre szabott programozást igényel. Ezzel párhuzamosan fejlődik a hallás, tisztulnak a hangok és alakul ki a beszédértés. A műtétet követő négy hét a gyógyulás időszaka, majd a negyedik héten történik a bekapcsolás. A második beállítás két hét után következik, majd a későbbiekben az említett első fél évben havonta találkozunk a készülékek használóival. Amennyiben a fél év elteltével nem történik a korábbi beállításhoz képest nagy változás, úgy növelhetjük a találkozások közötti időt. Ezt az időt egy évre maximalizáljuk. Sokszor kérdezik, miért kell jönni, ha jól hallanak, majd az éves kontroll vizsgálaton rájönnek, hogy mégis szükség van rá.

Cochleáris implantátum: kik azok, akiknek az életét ez a készülék megváltoztathatja?

Ez a speciális rendszer, gyakorlatilag egy belsőfül protézis, amely nagyfokú hallásvesztéssel együtt élők számára jelenthet segítséget. Mind a hallásvesztéssel született gyermekek, mind az életük során szerzett hallásproblémával rendelkező felnőttek esetében a közösségbe való beilleszkedésük esélyét jelentheti.

A gyermekek a hallásfejlődéssel megtanulnak beszélni és teljes érétkű felnőttekké válhatnak. Magas színvonalú képzésben vehetnek részt, amely piacképes munkalehetőséget biztosíthat, mindemellett az ismerkedés kortársaikkal is könnyebb, amely a családalapításhoz meghatározó lehet.

Felnőttek esetében a szerzett halláscsökkenés a hallóközösségtől való elszeparálódást eredményezheti. Olykor depressziót, szellemi leépülést is okozhat, amely némi küzdelemmel és egy apró készülékkel elkerülhető.

Szeptemberben volt egy különleges műtét a klinikán, amikor is OSIA 2 típusú készüléket ültettetek be két páciensnek. (Laikus nyelven) el tudnád magyarázni, hogy ez miért fontos mérföldkő az implantáció történetében?

Az OSIA 2 készülék korábbi generációját már alkalmaztuk néhány páciens esetében. Mindenki igen jó véleménnyel van róla. Mindegyikük speciális halláscsökkenéssel élt együtt, úgynevezett vezetéses halláscsökkenéssel. Ilyenkor a külsőfület, a hallójáratot vagy középfület érintő probléma okozza a hallásromlást. Ezek a problémák igen ritka esetben javíthatók hagyományos hallókészülékkel, így igen kicsi az a réteg, amivel és ahol ezt orvosolhatják. A csontvezetéses eszközök ezekre jelenthetnek megoldást és az új generációs eszközök, mint az OSIA 2 jelenthetik a legkomfortosabb hallásrehabilitációt. A korábbi készülékek sokszor okoztak kényelmetlenséget rögzítésük miatt. A fejbőrből kinyúló implantátum-csavaron vagy a bőr alá beültetett, rögzített mágnesen keresztül adta le mechanikus rezgéseket, amelyek a koponyacsonton keresztül, a belső fülbe jutva váltotta ki a hallás élményét.

A készülék alapmechanizmusát tekintve egyszerűen működik. A belső implantátum egy lapos téglatest alakú rezgő felülettel párosul. Ez a téglatest egy titánium csavarral a csonthoz rögzül, és ezen keresztül adja le a rezgéseket a csont felé. A rezgések generálása piezoelektromos mechanizmuson alapszik. Elektromos jel hatására a piezo tulajdonsággal bíró téglatest rezgésbe jön. Az elektromos jeleket a külső beszédprocesszor szolgáltatja. A belső és külső egység vezeték nélkül, induktív módon kommunikál egymással, így a bőrfelszínt nem szükséges nyitva hagyni. Régebbi készülékeknél a bőrfelületen keresztül jutott be a rezgés is, így igen nagy jelveszteséggel párosult, amely a beszédértés romlásában megahatározó lehet. Ezt a problémát teljes mértékben elkerüli az új rendszer.

A cochleáris implantáció területe gyorsan fejlődik. Mit látsz, mit hozhat a jövő? (AI, teljesen beültethető készülék, …)

Néhány évente az eszközgyártó cégek újításokkal jön ki. Gyakorlatilag a konkurens cégek motiválják egymást a fejlesztésben. Sebészeti szempontból nagy előrelépés a műtéti idő, amely az évek alatt nagyban lecsökkent az újfajta implantátumok miatt. Amint a kellő áramforrást le tudják kicsinyíteni, és annak töltési lehetőségét is megoldják úgy a teljesen beültethető cochleáris implantátumokban látom a jövőt. A legtöbb készülék használót zavarja az eszköze mérete, vagy csak egyáltalán az, hogy látszik (még ha nem is mondják).

A vezetéknélküli csatlakozás korát éljük jelenleg, így már igen sok élethelyzet segíthető kiegészítő eszközökkel. Előrelépés lehet az implantátumok külső egységei esetében, ha már ezekre sem lesz szükség. A készülék automatizálja az élethelyzetek alapján a beállításokat. Jelenleg is létező rendszer, de a hatékonysága nem az igazi. Talán ezen a téren besegíthet a mesterséges intelligencia. A készülék megtanulja azt, hogy mire van szükség. Nem is kell feltétlen ezt magának a hallássegítő eszköznek tudnia, de például egy vele összekötött okosóra is regisztrálhatja, és közölheti a módosításokat a beszédprocesszornak.

Az implantátumgyártást nagyban elősegíti a hagyományos hallókészülék gyártás. Az ott alkalmazott feldolgozó egységek köszönnek vissza az implantátumok külső egységeiben is. Így, ha az egyik téren fejlődés van, úgy az a másik esetében is előrelépést jelent.

A wireless (vezeték nélküli) programozás előnyeiről tudnál mesélni?

A vezeték nélküli kiegészítőkkel együtt megjelent a vezeték nélküli programozás lehetősége is. Korábban programozó kábelre volt szükség a készülékbeállítások során, de most már biztosított ezen kötöttségből való felszabadultság. Nagy előnyt jelenthet mind gyermekek, mind felnőttek esetében. Akár együtt is kimehetünk programozás közben a kültéri körülmények tesztelésére, vagy a speciális irányhallást vizsgáló audiológiai szobában különböző szituációk tesztelésére, mindemellett azonnali módosítási lehetőséget biztosít.

Igen sok esetben szívesen alkalmazom még a kábeles verziót, amikor biztos kapcsolatra van szükség, mint például a műtétek, vagy az első beállítások.

Néhány szóban bemutatnád az új audiológiát, milyen vizsgálatokat tudtok itt elvégezni?

A készülékek megfelelő alkalmazhatóságát, hatékonyságát audiológiai módszerekkel vizsgáljuk. Emiatt egy igen magas színvonalú audiológiai vizsgálószoba kialakításán is tevékenykedünk. Harminc fokonként 12 darab professzionális stúdió hangfalakat helyeztünk el a szobába, amit monitorokkal egészítettünk ki vizuális megerősítés céljából. Ezekkel különböző élethelyzeteket tudunk szimulálni, mind a hangok sokasága, mind a hangok irányát tekintve. A hallássegítő eszközöket áltatlában „ideális”, csendes környezetben vizsgálják, ám a készülék viselője kilép a klinikáról ez az „ideális” környezet megszűnik és csak nehezítő tényezőkkel állnak szemben. Ha ezeket a tényezőket szimuláljuk, majd ehhez alakítjuk a készüléket, úgy sokkal könnyebb lesz annak használata. Ennek vizsgálatára pupillometriás vizsgálatokat is végzünk, amelyek ugyancsak egyedülállók.

A COVID hogyan hatott a mindennapi munkára?

2020. márciusában zárlat alakult ki az egészségügyben, amely egészen a tavasz végéig kitartott. Ez kihatással volt az implantációkra, készülékbeállításokra is, viszont ez nem jelentette a munkahelyen is a szünetet. Négy nap „home office” után újra a klinikán voltunk teljes munkaidőben jó néhány kollégával, hogy rendezzük a technikai átállást a kommunikációban, az oktatásban és az orvoslásban is.

Az implantosaink nehezen nyitottak először a zárlat majd a megnyitás iránt. Számukra is nehéz volt a változás. Többekben felmerült a kérdés, van e mód a távoli készülék beállításra, de sajnos ennek megbízható formája nem alakult ki. Valószínű amiatt, hogy az internet keresztüli programozásban némi késés kialakulásával nagy fájdalmat lehet okozni. Túl későn reagálunk beállításkor a jelekre, azzal túlstimulálunk, ami olyan erősségű jel lehet, ami hallásélmény helyett fájdalom érzetet vált ki.

A NEAK 300 készülék cseréjét finanszírozza. Ez rátok mennyi és milyen feladatokat ró?

A 300 készülék a négy nagy egyetemi klinikára értendő, ennek viszont több mint egy harmada Szegedre vonatkozik. Igyekszünk mindenki számára a legmegfelelőbb eszközt biztosítani, ami a készülékek megrendelése előtt a sorozatos telefonálásokat jelentette a páciensek felé, majd mikor azok megérkeztek, úgy igen rövid időn belül át is kell adni, hogy a NEAK felé időben megtörténjen a megfelelő elszámolás. Az új készülék kiadása legtöbbször igen egyszerű, csak a régi eszköz programjait kell átkonvertálni, de sok esetben új módosításokat kell generálni, mintha egy első beállítás lenne.

Milyen érzés egy olyan tudás birtokában lenni, amivel vissza lehet adni a hallás képességét?
Voltak olyan esetek, amik különösen emlékezetesek számodra?

Egy olyan szociális- és hallásfejlődési szakasz meghatározó személyeként szerepelünk az implantosok életében, amely gyakorlatilag kihat a jövőjükre, kihat az életminőségükre. Így tekintve ezekre a rövid készülék beállításokra, végig kísérve azt a fejlődést, amin végig mennek, felemelő érzés.

Természetesen minden eset különleges, hiszen mindenkinek megvannak a saját lépcsőfokai, saját kis hegycsúcsa, amire fel kell érnie és ebben támogathatjuk őket. Kötelet dobhatunk, amin önerőből felsegítheti magát, hogy elérje saját céljait. DE mégis egy esetet emelnék ki, még abból az időszakból, amikor egyetemistaként a szakdolgozatomhoz anyagot gyűjtve lehetőségem volt dr. Tóth Ferenc mellett megfigyelni egy beállítást. Egy kis fiú ült velünk szemben az édesanyukájával és édesapukájával. Ő volt az első implantált, akivel életemben találkoztam. A kisfiú akkor kezdett beszélni. Olyan szakaszát tekinthettem meg a hallásfejlődésének, amelyre minden páciens esetében várunk. Tudjuk, hogy hall, megérti a beszédet és már ő is megpróbálkozik velünk kommunikálni. Ez a kisfiú akkor igen szégyenlősen, de igyekezett tudatni velünk, hogy igen, ő beszélni fog. Az az érzés, az a gondolat, amit megindított bennem, igen meghatározó volt. Két dolgot tudtam ez után a beállítás után: az egyik, hogy ez a kisfiú teljes értékű életet élhet, nem lesznek előtte akadályok, mindennel meg fog birkózni, mert ő HALLÓ. A másik dolog, ami a fejemben megfogalmazódott, hogy én ennek részese akarok lenni, én ezt akarom csinálni!

Tovább

„Azt látni, hogy a semmiből hova jutunk el, az leírhatatlan” – interjú Dr. Dimák Balázzsal

Molekuláris bionika szakon végzett, a maradványhallás megőrzésének lehetőségeit kutatja és az implantációs team egyik kulcsszereplője, aki éveken át kíséri pácienseit, hogy azok implantátumai tökéletesen működjenek. Dr. Dimák Balázzsal, a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika mérnökével beszélgettünk.

Mikor és hogyan lett a Szegedi Fül-Orr-Gégészeti Klinika implantációs teamjének a tagja?

A Szegedi Tudományegyetemen tanultam: molekuláris bionika alapszakot végeztem, 2014-ben kaptam meg az alapdiplomám – és még ugyanebben az évben el is kezdtem ennek a szaknak a mesterképzését. Az utolsó félévben keresett meg a klinika implantációs csoportja, hogy a tanulmányaim mellett lenne számomra részmunkaidős munka. Korábbról ismertek, a szakdolgozataimat itt írtam a klinikán, a tudományos munkába elég jól beleláthattam, ismertem azt a szakembert, aki korábban az implantátumok beállítását végezte – ugyanakkor a mindennapi betegellátásra akkor még nem volt rálátásom. A diploma megszerzése után ez lett a főállásom. Hirtelen jött a mélyvíz.

Egészen pontosan mi a feladata?

Az implantációs műtét után a páciens négy hétig gyógyul, hiszen a sebnek és a belső fülnek is regenerálódnia kell. Ha letelik ez az idő, a páciens eljön hozzám, és előkerülnek a készülékek, amiket aztán közösen beállítunk. A kooperálni képes felnőttek és a nagyobb gyerekek esetében két küszöbértéket szoktunk megnézni. Az egyik a hallásküszöbérték, ami annak az áramimpulzusnak a legkisebb mértéke, amit már hangként él meg, a másik a komfortküszöbérték, ami azt a legnagyobb áramimpulzust mutatja, ami még komfortos a páciens számára. A két érték közötti áramimpulzusnak a nagyságát fogja a készülék átadni. Én 22 elektródát tudok állítani, vagyis beállítom azt a legnagyobb és legkisebb értéket, ami között a készülék működni tud.

A hétköznapi munka mellett mi a fő kutatási területe?

Az implantos betegek különböző eredményeit kutatom, publikálom. A Phd dolgozatomat például a maradványhallás megőrzésének a lehetőségeiről írtam. A fejlődés hatalmas a korábbi elektródákhoz képest.

Cochleáris implantátumra kinek van szüksége?

A cochleáris implantáció klasszikus esetben a kétoldali, idegi típusú, súlyos fokú halláskárosodásra jelent megoldás, ugyanakkor egyre vékonyabbak az elektródasorok, amiket beültetünk. Ez azt jelenti, hogy egyre fiatalabb korban, egyre szélesebb körben el tudjuk végezni az implantációt, a vékonyságnak köszönhetően ugyanis kevésbé roncsolódik a csiga struktúrája.

Cochleáris implantátumra az nem alkalmas, akinek nem a szőrsejtjeivel van a probléma, vagyis a halláskárosodás oka nem a belső fülben keresendő. Szintén nem alkalmas a páciens a beavatkozásra, ha a belső fülben valami olyan eltérés van, ami miatt az elektróda behelyezése nem megoldható. Ezért is van szükség képalkotó vizsgálatokra még a műtét előtt. Az MRI megmutatja, hogy a csiga átjárható-e.

Hozzátenném, az implantátumot forgalmazó cégek már olyan profi elektródasorokat kínálnak, melyek malformációk esetén is beültethetők. Előfordul például, hogy valakinél nem, vagy csak részben alakul ki a csiga két és félszeres kanyarulata, ma már a vékonyabb és rövidebb elektródáknak köszönhetően szinte tökéletes eredményeket lehet elérni. A szegedi klinikán eddig körülbelül 670 esetben végeztünk cochlearis implantációs műtétet.

A klinika audiológiája megújult. Milyen új vizsgálatokat tudnak elvégezni?

Az audiológia egy speciális vizsgálattal bővült: irányhallást is tudunk vizsgálni. Körülbelül tizenhat hangfal segítségével bontjuk fel a 360 fokot. Miért jó ez? Aki természetesen hall, az nagyjából be tudja lőni, hogy melyik irányból jön a hang. Hallókészülékkel vagy cochleáris implantátummal ez már nem ilyen egyszerű. Sokan nem tudják, de ha hiányzik az egyik fül hallása, akkor nincs meg a térhallás. Ezért is fontos már kisgyermekkorban a kétoldali implantáció.

A cochleáris implantátum és a Baha upgrade tender pályázati szakasza lezárult: közel háromszáz lejárt kihordási idejű készülék cseréjét finanszírozza a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő. Óriási adag készülék ez. A csere milyen terheket ró a klinikára?

A páciensek hatévente kapnak új készüléket, de sajnos vannak, akiket évek óta nem láttunk. A legnehezebb feladat tehát a nyomozás, hogy kiderítsük a készülékre jogosult páciensek elérhetőségét. Ha sikerül felvenni a kapcsolatot, akkor jöhet a tájékoztatás, hogy ki milyen lehetőségek közül választhat. A cserére jogosult pácienseknek azzal a klinikával kell felvenniük a kapcsolatot, ahol a műtétet elvégezték.

Miért van szükség a cserére?

Egyrészt a készülékek elöregszenek, az alkatrészek elhasználódnak: elkophat a gumitömítés, elöregedhet a kábel, elfáradhat a műanyag, másrészt a technológia is rohamtempóban fejlődik, hat év pedig hosszú idő.

Ha már fejlődés, szeptember 8-án egy forradalmian új készülék beültetésére került sor.

Két Cochlear OSIA 2 hallásjavító implantációs műtétet végeztünk el egy hölgyön és egy kisgyermeken. A Cochlear OSIA 2 rendszer egy, a csontban rögzített hallásjavító implantátum, amely digitális, piezoelektromos jelátvitelen alapuló stimulációval továbbítja a hangingereket a koponyacsonton keresztül a belső fülbe. A hangfelfogó és jelátalakító processzor a koponya oldalán, a fejre simulva helyezkedik el és egyedülálló módon, piezoelektromos transzducer technológiával kapcsolódik a beültetett egységhez. A hanganalízis és frekvenciakövetés az ép halláshoz nagyon közeli, a nagyothallók ezzel a készülékkel gyakorlatilag az ép hallókéval azonos halláshoz jutnak.

Sokan nem tudják, de a legújabb implantátumoknál vezeték nélküli programozásra is van lehetőség. Miért jó ez?

Ez főleg gyermekeknél nagyon hasznos, hiszen a beállításkor nem kell kábelekkel bajlódni, a kis páciens füle körül matatni. Egy Bluetooth-szal működő port segítségével 15 méteres körben gond nélkül be lehet állítani a készüléket – miközben a kicsi szabadon rohangálhat, játszhat. Ilyen módon azokkal a gyerkőcökkel is sikeres lehet egy beállítás, akik idegenkednek/félnek a programozáshoz használt kábelektől.

A Covid időszakát hogy vészelték át?

Márciustól májusig nem dolgozhattunk, utána pedig átálltunk a sürgősségi ellátásra: a kisgyerekeknél a beszédfejlődés kialakulása miatt rendkívül fontos, hogy minél előbb megkapják az implantátumot.

A készülékek beállítását a higiéniai feltételek betartása mellett végeztük, míg a készülékek kiadása érintésmentesen zajlott. Minden beállítás megvan a számítógépen, telefonon egyeztettünk a pácienssel, és a már előre beprogramozott készüléket adtuk át. Sőt, arra is felkészültünk, hogy a beprogramozott készüléket futárszolgálattal küldjük el az ügyfél lakcímére. Így akkor is megkapta volna mindenki a beszédprocesszort, ha teljes klinikalátogatási zárlatot rendeltek volna el. Szerencsére erre nem került sor.

Vannak az emlékeiben olyan esetek, amikre szívesen gondol vissza?

Nagyon sok. Nemrég például itt volt egy kislány, aki alig egy év leforgása alatt rengeteget változott. Műtét előtt nagyon siketes volt a beszéde, most meg köszön, tőmondatokban beszél.

A siket ember azért beszél furcsán, mert míg a mély frekvenciákon nagyjából megvannak számára a hangok, amik általában magánhangzók, addig a magasakból nem hall semmit. A műtétnek köszönhetően végig lefedjük a csigát, visszatérnek a magas hangok, tisztul a beszéd, előkerülnek a mássalhangzók, például az s, sz, z. Ezért is fontos, hogy a gyerekek három éves korukig megkapják a készüléket, ekkor még jó eséllyel megtanulnak beszélni.

Mit jelent a tudat, hogy a munkájával hozzájárul ahhoz, hogy az emberek visszakaphassák a hallásukat?

Bevallom őszintén, hogy felfoghatatlan. Azt látni, hogy a semmiből hova jutunk el, az leírhatatlan.

Tovább

„Az első lépések is igazán örömteliek, de a nyelv egy bonyolult rendszer, amit nem csak hallani, hanem tanulni is kell.” – interjú Horváth Ágnessel

Horváth Ágnes 1983-ban végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, immár 40 éve tevékenykedik a hallássérült gyerekek oktatása területén. Szurdopedagógiai diplomája mellé logopédiai diplomát is szerzett – azonban ez sem tudta elcsábítani eredeti területéről. A komplex fejlesztésben hisz, logopédiai tanulmányait beépítette mindennapjaiba, ebben a szemléletben végzi hivatását azóta is.

Négy évtized tapasztalatát szinte lehetetlen egyetlen interjúban összefoglalni, így most a munka esszenciáját igyekszünk megragadni, kiemelni. Kezdjük az elején: hogyan indult el a pedagógiai pályán?

Ha hallássérült gyerekek oktatása, hát legyen a budapesti – akkor még Nagyothallók Általános Iskolája nevet viselő – speciális intézmény! Így gondoltam a nyolcvanas évek elején főiskolás éveim alatt. Aztán jött a lehetőség, az áhított állásajánlat, amit azonnal elfogadtam. Azóta is ott dolgozom, a negyvenedik tanévemet kezdem az idén. Egy év napközizés után kezdődött az oktatói munkám. Tanítottam hallás- és zenei nevelés tantárgyat alsó- és felső tagozatban, ami fontos területe a hallássérült gyerekek oktatásának, s azóta is a legkedvesebb óratípusom. Aztán elég hamar saját osztályt kaptam, kicsiket. Nem is próbálkoztam felsőben, mert nekem a beszédindítás – ami sokszor egybeesik az iskolai tanulmányok elkezdésével – a szívügyem. Megtanítani a pici gyermekeket írni, olvasni, beszélni… Volt egy pár év, amikor diszfázia-korrekciót is végeztem, s közben logopédiai diplomát is szereztem. Kacsingattam a tisztán logopédusi munka felé, de maradtam.

Érezni, hogy igazi kedvence a hallásfejlesztés. Mi az, amitől „bele lehet szeretni” ebbe a munkába, amitől az több lesz, mint munka?

Hosszú ideig kísérjük a gyerekeket. Nekem volt olyan osztályom, akiket kilenc éven át tanítottam. Ott lehet igazán látni, hova jutnak el. ’Papa’, ’mama’, ’el’ – emlékszem, volt olyan előkészítős tanítványom, aki összesen ezzel a három szóval élt. Látni utána azt, hogy felvételizik a gimnáziumba, vagy diplomát szerez, igazán nagy élmény. Vagy, amikor megjelennek a volt tanítványok a gyerekeikkel, és ma már, mint szülővel tárgyalok velük jeltolmács nélkül. Persze ezek a sikertörténetek. Mert valljuk be, előfordul, hogy évekig foglalkozom valakivel, és ugyanott tart, mint tavaly meg tavalyelőtt. Aztán egyszer csak történik valami, és kiderül, hogy mégis csak érdemes volt több évnyi energiát belefektetni.

Említette a szülő szerepét. Gondolom, mindenki megteszi, ami csak telik tőle…

Nem tudnám megmondani, hány százalékban, de valóban nagyon fontos, meghatározó a szülői háttér. E tekintetben nekem olyan különleges osztályom, mint most, még nem volt. Öt gyerek, akiknek a szülei még a gondolataimat is követik. Hétvégeken összejárnak, egymást is segítik. A gyerekek közül hárman súlyos diszfáziások, ketten mindkét oldalon cochleáris implantátumot hordanak több éve, náluk nagyon jól bevált. A harmadik egy oldalon használ CI-t, neki is tökéletesen működik az eszköz. A negyedik gyermeket most operálták meg, nála egyelőre az első lépéseknél járunk, de már most látszik, mennyi hasznát fogja venni az implantátumnak. Ötük közül csak egynek van hallókészüléke, mert neki az is elég segítséget tud nyújtani.
Egyébként sokat változott a CI-hez való hozzáállásom az évek során. Egykor azt mondtam, ha a saját gyerekemről lenne szó, akkor nem valószínű, hogy az implantáció mellett döntenék. Ám látva az elmúlt időszak pozitív példáit, a technikai fejlődést, ma már azt vallom, egy cochleáris implantátum időben behelyezve, jól beállítva és kezelve, a szükséges gyógypedagógiai fejlesztéssel és megfelelő szülői háttérrel csodákra képes.

Ma milyen szempontok alapján látja esélyesnek vagy sem a sikeres implantációt?

Ha van a gyermeknek hallásmaradványa, akkor jól működhet a hallókészülék, de ha nincs, akkor az implantátum lehet a megfelelő út. Soha nem szoktam fekete-fehéren állást foglalni, ha egy szülő megkérdezi műttesse-e a gyermekét. Elmondom, hogy szerintem pedagógiai szempontból mik az előnyei-hátrányai adott gyereknél a műtétnek, aztán a szülőre, orvosra és az audiológusra bízom a döntést.

Melyek a legnehezebb helyzetek? Mi jelenti a legnagyobb kihívást?

Talán a siket szülők gyerekei. Gyakran nagyon értelmesek, jó képességűek a kicsik, de hallás hiányában nehezen boldogulnak. Szükségük lenne az akusztikus megsegítésre, de
a szülők ódzkodnak a műtéti megoldástól. Hogy miért? Ez a téma megérne egy másik cikket.
Nehéz helyzet még a műtétek vállalása felnőtt korban. De erre is akad példa. Egy egykori tanítványom felnőtt fejjel belevágott, ő nem bánta meg.

Van rá mód, energia, hogy kövesse a „gyerekei” útját?

Természetesen. Sok-sok tanítványommal tartom a kapcsolatot. Az integrációban tanuló tanítványaim tanulmányi munkáját szorosan követem. Tanáraikkal, szüleikkel és velük is rendszeresen beszélek, találkozom. Aztán, ahogy önállósodnak ez a szoros kötelék természetesen lazul. Az első CI-s, akit megismertem ma már egy idegen nyelvet is beszélő diplomás, önálló felnőtt. Mögötte is ott álltak természetesen a szülők, akik mindent megtettek a nagyon értelmes, szorgalmas gyermekükért.
Ezek a faktorok (tehetség, szorgalom, szülői háttér, megfelelően megsegített hallás, szakszerű pedagógiai háttér) kiadtak egy sikeres, diplomás, helyét megtaláló embert.
Hazudnék azonban, ha azt állítanám, hogy csak sikertörténet létezik. Volt olyan súlyos diszfáziás testvérpárom is, akik hosszú ideig csupán ujjábécével kommunikáltak. Ők a mai napig nem képesek a hangos beszédre. Náluk valamelyik feltétel hiányzott, sérült.
Tudni kell, hogy sem a hallókészülék, sem a cochleáris implantátum nem hasonlítható egy szemüveghez. Sokan azt hiszik, hogy a gyerek megkapja ezeket az eszközöket, és azon nyomban beszélni kezd. Ez sajnos nem így van. Attól, hogy egy jó készüléket kap, hallja és differenciálni tudja ugyan a hangokat, de még nem fog azonnal úgy beszélni, mint egy vele egykorú halló gyerek, akinél az auditív visszacsatolás születése óta jelen van.
Hosszú időt és sok-sok munkát igényel a folyamat, amíg a készülék nyújtotta lehetőségeket úgy tudja hasznosítani, hogy az tényleg segítse beszédfejlődését.

Mik az első jelek, melyek visszajelzésként szolgálnak a fejlődés beindulására?

Jó látni, amikor egész finom hangokat is elkezdenek meghallani, kezdik észlelni a beszéd- hangsúlyokat, a beszéd dallamát. Vagy felkapják a fejüket, mert elmegy a közelben egy autó, ráismernek emberekre a hangjuk alapján. Ezek az első lépések is igazán örömteliek, de a nyelv egy bonyolult rendszer, amit nem csak hallani, hanem tanulni is kell.
Meggyőződésem, hogy főleg a kezdeti fejlesztést kislétszámú csoportokban, hozzáértő szakemberekkel, speciális foglalkozásokat biztosító intézményekre kell bízni. Aztán a megfelelő teljesítmények, eredmények után jöhet a szárnyalás az integrációban.
Nem bántam meg a negyven évvel ezelőtti választásomat.

Tovább

„Hivatásunk a hallás.”

Bemutatkozik a HEAR&GO Kft.

Már két éve annak, hogy egy kis csapat a hallássérült populáció azon részével foglalkozik, akiknek hallásjavító implantátum rendszer jelenti a megoldást. Ők a HEAR&GO Kft. Lássuk, kik alkotják ezt a teamet, és mi mindennel fordulhatunk hozzájuk!

Életünk jelentős részben abból áll, hogy másokkal kommunikálunk, ez pedig komoly kihívást jelent egy súlyos hallássérült számára. Megnehezítheti mindennapjait, akadályozza az emberi kapcsolatok ápolásában, a munkában is. A megoldásig eljutni nem mindig egyszerű, de a megfelelő szakemberek és egy támogató környezet közös erejével lehetséges.

Ezért különösen nagy segítség, ha van egy hely, ahol „meghallanak” minket. Szó szerint, de másként: emberileg is. Ahol nem csodálkoznak rá, ha nem vagyunk „szabályosak”, ahol nem baj, ha a beszédünk nehezen érthető, vagy épp többször kell elmondani valamit. Van egy ilyen hely Budapesten, az Andrássy úton, amit a hallásjavító implantátum rendszert viselők már jól ismernek. Ez a HEAR&GO Kft. „otthona”, a Cochlear Tudásközpont.

A cég a beültethető hallásjavító megoldások terén globálisan piacvezető gyártó, a Cochlear termékeinek magyarországi forgalmazója. Elérhetők náluk belsőfülbe helyezhető implantátumok, középfül-implantátumok, melyek akkor jelenthetnek megoldást, amikor a hallókészülékek már nem elegendőek.

Kezdetek

Az, hogy a hallásjavító implantátumok saját, dedikált irodát kaptak egy kis cég keretein belül, nagyban köszönhető Terman Tibornak, aki hallásjavító eszközök forgalmazása területén szerzett 15 éves tapasztalatot. Elsősorban üzletember, ám mára bátran szakértőnek nevezhető ezen a területen is. Megismerkedett a hallókészülékek és hallásjavító implantátum rendszerek magyarországi ellátásának minden szegletével és felismerte, mekkora lehetőségek rejlenek az implantátumok terén – ma már a HEAR&GO Kft üzletfejlesztési igazgatója és tulajdonosa.

„A kétezres évek elején találkoztam először hallásproblémával élő emberekkel. Korábban dolgoztam nagyvállalatoknál, kisvállalatoknál, saját cégben… de ez teljesen új volt számomra. Jó pár évvel voltunk a rendszerváltás után, de az egészségügyi rendszer még mindig a régi hagyatékokból építkezett” – mesél erről Tibor. „Ennek megfelelően volt egyfajta elmaradás a nyugati országokhoz képest.” Ekkor egy ideje már megszűnt a kizárólagos állami ellátás, vagyis a magánszektor is részt vett gyógyászati segédeszközök és rehabilitációs eszközök forgalmazásában. Ezzel nőtt a kínálat, megindult a verseny, ami jótékony hatással volt a termékek és a kiszolgálás minőségére is. „A hallásrehabilitációval kapcsolatos eszközök piacán a cochleáris implantáció afféle „koronagyémánt” volt” – fogalmaz Tibor.

Kiemelkedő technológia

A hallássérültek ellátása nem mindig lehetséges hallókészülékkel, ám a cochleáris implantátum a hagyományos módon már nem (re)habilitálható emberek problémáira is kínál megoldást. „Ez egy fantasztikus eszköz és elképesztő technológia – mondja Tibor -, hiszen siket embereket hozunk vissza a hallás világába. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt lehetőséget adunk a teljes életre. Ezzel nagy felelősséget veszünk a nyakunkba, de óriási öröm is a segítségnyújtás.”

Tibor személyesen is számtalanszor tapasztalta, mit is adhat ez valakinek. „Találkoztam ügyfelekkel, beszéltem szülőkkel, jártam műtéteken… nekem ez volt az éltető eszencia. Nem csak a számokkal foglalkoztam, hanem az emberekkel is.”

A kétezres évek elején még évente csupán néhány beavatkozást végeztek, ám ez a szám folyamatosan nőtt, ahogy az igény is. Hosszú út vezetett odáig, hogy évi száz-kétszáz műtétről beszélhessünk, mára viszont elértük ezt a mennyiséget, ráadásul minden beavatkozás és eszköz százszázalékos TB támogatással érhető el. A NEAK a kezdetek óta a mai napig, nagyjából 2200-2250 új implantátum beültetését biztosította. „Hosszas edukációs folyamat volt” – mondja erről Tibor, mely közben egyértelművé vált: szükség lehet egy önálló helyre ehhez a részterülethez. Ez inspirálta a Cochlear Tudásközpont létrehozására.

Minél többen lettek az implantáltak, annál nagyobb erőt képviseltek az országban. Fontos momentum volt, hogy megalakult az a szülői szervezet, ami felerősítette a keresletet, és segített az állami szervek felé is kommunikálni a szükségletet. A MACIE, vagyis a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete sokat tett azért, hogy az eljárás elfogadottá váljon hazánkban és hatalmas szerepet játszik az implantos közösség összefogásában, informálásban.

Természetesen az edukáció a HEAR&GO Kft. számára is fontos célkitűzés. „Engem nemcsak az üzleti cél mozgatott. Úgy éreztem, fájdalmas lenne, ha nem tudnának az emberek erről az esélyről. Filozófiám, hogy ha már egyszer jól csinálunk valamit, kötelességünk mindenkihez eljuttatni az információt” – szögezi le Tibor.

Ebben mára komoly haladás történt, ugyanakkor míg Magyarországon évente mintegy százötven implantáció történik, addig Lengyelországban például hétszáz, úgyhogy „van még mit tenni” – fogalmaz a tulajdonos.

Akik kísérnek az úton

Hogy a beültetett készülék-adta lehetőséget minél többen megismerjék, azért sokat tesz még két ember: Kovács Réka hallássérültek pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus, aki csatlakozott Tiborhoz, és most ügyvezetőként tevékenykedik, illetve Dobozy Zsuzsanna ügyfél-koordinátor.

Réka még egyetemi évei alatt találkozott először a hallásjavító implantátumok területével. „Először beállításokat láttam – meséli. – Vagyis azt, amikor gyerekek és felnőttek a készülék segítségével egyre árnyaltabb hangokat hallanak. Figyeltem a reakcióikat, és elbűvöltek azok a kis rezdülések, amiket a hangingerek hatására mutattak. Elméletben sok mindent tanultam már, de gyakorlatban látni ezt csodálatos volt. Azt éreztem: itt tudnék segíteni és ezt teszem immáron nyolcadik éve. Fontosnak tartom, hogy van egy hely, ahova bejöhetnek azok is, akik még csak tervezik a műtétet, és itt nyugodt körülmények között megfoghatják, felpróbálhatják a külső egységet. Mindezt úgy, ahogy nekik a legjobb: ügyfélközpontúan, csak rájuk figyelve. Nehéz élethelyzetben vannak, megnyugtatja őket, ha bizalommal lehetnek valaki iránt, ha ismerős arcokat látnak.”

Ugyanezt a szemléletet viszi tovább Dobozy Zsuzsanna, aki a Cochlear Tudásközpont ügyfélkoordinátoraként a napi teendőket látja el. Ő az, aki az ügyfeleknek segít a szerviz folyamatokban, rendelésekben, beállítási időpontok egyeztetésében. Mint mondja, „ezt a feladatkört az ügyfél igényei határozzák meg. Mindannyian mások, eltérő személyiséggel, különböző kérésekkel. A legfontosabb, hogy a lehető leggyorsabban megoldjuk, amiért jönnek. Kedves hozzáállást és kellő szakmaiságot várnak el tőlünk, bizalommal fordulnak hozzánk.”

Fő küldetésüknek mindhárman azt tartják, hogy akinek megoldás lehet a cochleáris implantátum, vagy valamely középfül implantátum, az hozzá is jusson. Réka információt nyújt az érdeklődőknek személyes vagy online tanácsadás keretein belül, összeköti őket az operáló klinika szakembereivel vagy épp más implantosokkal. Emellett persze műtét után is biztos hátteret nyújtva kísérik az ügyfeleket: a napi folyamatok mellett kapcsolatot tartanak a klinikákkal és a betegszervezetekkel, gyógypedagógusokkal, tanítókkal és fejlesztőkkel.

Szerencsére a NEAK Speciális Finanszírozási Főosztálya egyre nagyobb keretet biztosít a beavatkozásokra és készülékcserékre, ezért minden jelölt hosszabb várakozási idő nélkül megkaphatja az eszközt az öt implantáló intézményben: Szeged, Pécs, Budapest, Debrecen klinikáján és a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben. Ugyanakkor továbbra is probléma, hogy – bár ma már kötelező az újszülöttkori objektív hallásvizsgálat – vannak, akik el sem jutnak a diagnózisig vagy épp a szakemberek nem rendelkeznek elegendő információval a lehetőségekről. „A szemüveg ott van a köztudatban, de a hallásjavító implantátum kevésbé, és sok a tévhit vele kapcsolatban” – magyarázza az ügyvezető. Vannak, akik félnek a műtéttől, mások kisebbnek képzelik a külső egységet, pedig egyáltalán nem feltűnő. „Ez a készülék biztosítja az alapot a hallás élményéhez, megfelelő akarattal és csapatmunkával pedig csodákat lehet elérni vele. A saját energia, a család, az orvosok, fizikusok, pedagógusok és gyógypedagógusok munkájának eredményeként idegen nyelveken beszélnek, sportolnak és zenélnek implantosaink.”

Babáktól az idősekig

És hogy kik lehetnek alkalmasak a beavatkozásra? A legkülönfélébb emberek más és más élethelyzetekben. Például olyan gyerekek, akik súlyos hallásproblémával születtek. Azok, akik hallókészüléket hordanak, de iskolakezdéskor érzékelik, hogy az már nem nyújt elég segítséget. Felnőttek, akik a beszédtanulás előtt vagy utána szembesültek a hátránnyal. Azok, akiknek betegség vagy baleset miatt romlott vagy ment el teljesen a hallásuk. És ott vannak az idősebbek is, akiknek fokozatosan romló hallásuk indikálja az implantációt. „Manapság már gyakran operálnak 1 év körüli csecsemőket, a legidősebb ügyfelünk pedig nyolcvanhárom éves volt a műtét idején” – meséli Réka, aki rendszeresen jár kiállításokra, képzésekre, hiszen ez a terület folyamatosan fejlődik. „Egykor akkora volt a külső egység, hogy külön kis hátizsák kellett hozzájuk, ma pedig már alig látszik” – mondja ezzel kapcsolatban Terman Tibor. A gyártó fejlesztései is mind ebbe az irányba mutatnak: a legújabb (könnyebb, diszkrétebb, ergonomikusabb) eszközök és minél valósághűbb hangot biztosító technológiák fejlesztése. Mindezt természetesen az implantátum megbízhatóságát szem előtt tartva. A cochleáris implantátum kiválasztása fontos döntés. Akár magunkról, akár egy szeretett személyről van szó, biztosak akarunk lenni abban, hogy a megfelelő hallásjavító megoldást választjuk a ma és a jövő szempontjából egyaránt. A CochlearTM Nucleus® implantátumok a legmegbízhatóbbak a piacon, jelenleg és hosszabb távon is. Az átláthatóság fontos számunkra, ezért teljesítjük az implantátumok megbízhatóságára vonatkozó független globális szabványok előírásait, a jelentéseinket azok alapján készítjük, és minden implantátumgeneráció adatait közzétesszük.

Forgalmazóként pedig fő cél a már implantáltak közösségének legmagasabb szintű kiszolgálása és az információ eljuttatása minél több emberhez. „Jó volna, ha miként egyértelmű az, hogy a rövidlátók szemüveget hordanak, egyértelmű lenne az is, hogy 80 decibeles hallásküszöb felett a cochleáris implantátum a megoldás.”

„Szeretem nagyon ezt a munkát” – gondolkodik el Dobozy Zsuzsanna. „Nagyon sok minden keveredik benne az orvoslástól a mérnöki munkán és pszichológián keresztül a gyógypedagógiáig. De a legjobb azt látni, amikor egy ügyfél hálás. Amikor sikerélményünk van. És az szinte mindig van.”

„Minden nap tanulunk valamit – egészíti ki szavait Réka. – Nincs két egyforma eset, két egyforma nap, mindig jönnek új készülékek, megoldandó helyzetek; ebbe a munkába nem lehet beleunni. Több, mint ezer ügyféllel van kapcsolatunk… persze nem mindannyian jönnek rendszeresen. Ha egyre kevesebbet találkozunk egy ügyféllel, azt jelenti, hogy minden rendben van, tökéletesen boldogul a mindennapokban a készülékkel. Valójában ezért dolgozunk, ez az igazi siker!”

Tovább

„Végülis az implanttal ez az elsődleges cél: boldoguljon integráltan is.” – interjú Heidenwolf Erzsébettel

Nagyné Heidenwolf Erzsébet 1983-ban végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, a főiskola befejezése óta ugyanazon a munkahelyen dolgozik – 1996-tól utazó gyógypedagógusként. Pályája során sok területen szerzett tapasztalatot, rengeteg gyermek életét segítette, kísérte hosszú éveken át, fejlesztve őket és saját magát is. Célja a kezdetektől fogva változatlan: hallani és beszélni tanítani, minél hatékonyabban.

Közel 40 évet nehéz néhány mondatba belesűríteni, most mégis erre kérem. Melyek voltak meghatározó momentumok szakmai tevékenysége során?

1983-ban speciális intézményben hallássérült osztályban kezdtem gyógypedagógusi, szurdopedagógusi munkámat. 1996-tól vagyok utazótanár, abban az időben ez még ritkaságnak számított. Hallássérült gyermekek integrált ellátása, és korai fejlesztés volt a munkám. Ezekben az években kolléganőmmel közösen alakítottuk ki az integrált ellátás rendszerét régiónkban. Szolgáltatásokat fejlesztettünk szülők és befogadó pedagógusok számára. Számos pályázati projektben dolgoztam, mindegyikben az volt a cél, hogy segítsük a hallássérült gyermekek fejlődését, integrációját. A 2000-es évek elején újdonságnak számított a hallókészülék- és az implantgondozás is, a szülők támogatása ezen az úton.

Érezni, hogy a sokrétű feladatok között igazi kedvence a hallásfejlesztés. Mi az, amitől „bele lehet szeretni” ebbe a munkába, amitől az több lesz, mint munka?

Számomra az a legszebb, hogy valakit, aki mondjuk teljesen siket, én taníthatok meg beszélni. Mindig is arra vágytam, hogy akár születéstől fogva foglalkozhassam a gyerekekkel. Emlékszem, pályám kezdetén, volt egy siket kisfiú az intézményemben, akinek az édesanyja fantasztikus eredményeket ért el, ami engem rendkívüli módon motivált. Pedig azért az eleje, amikor kikerültem a főiskoláról, nem volt egyszerű. Volt egy visszatérő álmom, ahogyan beszélgetek a gyerekekkel… csak hát ez elején bizony elég nehezen értettük meg egymást. Igazi áttörést ezen a téren a cochlearis implantáció hozott, és ma már egyre több tanítványom van, aki szépen kommunikál. Jó érzés, hogy valamit elkezdesz, és végig tudod vinni.
Persze ahány gyerek, annyiféle körülmény, tényező… milyen korán kerül be a rendszerbe, mikor kap hallókészüléket majd implantátumot, milyen súlyos a sérülése, mennyire összetett a probléma. Ha nincs társuló fogyatékosság, akkor elég jók az esélyek, persze kell hozzá támogató szülői környezet is. Nekik mindig többet kell vállalni, mint egy átlagos szülőnek még akkor is, ha ma már nagyon korszerű hallókészülékek és implantátumok vannak. De talán mi is kellünk a sikerhez, gyógypedagógusok, szurdopedagógusok, akik akkor is beszélünk a szülővel, ha este vagy hétvégén hív fel minket. Volt egy tanárunk a főiskolán, ő azt mondta, az a jó szurdopedagógus, aki még rántáskeverés közben is azon gondolkodik, hogyan taníthatná meg beszélni hallássérült tanítványát….

Említette a szülő szerepét. Gondolom, mindenki megteszi, ami csak telik tőle…

Igen, ez természetes, csakhogy első pillanatban még nem is igen tudják, mit kellene tenniük. Ezért fontos, hogy jól tudjuk támogatni a szülőt. Egy trauma után vannak, szó szerint gyászolnak. Én sokat hibáztam ebben, esetenként túl sok mindent rájuk zúdítottam az elején. Ma már azt mondom, fokozatosan kell megosztani velük a tudnivalókat, ráadásul mindenkinek mások a lehetőségei, más nyelvi közegből érkezik. Mi ettől még ugyanúgy dolgozunk egy hátrányos helyzetű családdal, mint a hatdiplomás szülőkkel.

Emlékszik még az első implantos esetetekre?

Természetesen. 1998-ban volt az első implantált tanítványom. Épp egy továbbképzésen voltam, amikor felhívott a szülő, hogy a jövő héten implantálni fogják a gyermekét. Nem is értettem az egészet. Annyit tudtam az akkor újnak számító eljárásról, hogy a gyerek valamiféle morzejeleket fog hallani, amik kódolásához nagyon okosnak kell lenni. Az én tanítványom pedig csak kétéves volt akkor, elmaradva a mozgásfejlődésben, a beszéd sem indult meg nála, hallókészüléket hordott. A szülő lobogtatott egy újságcikket, én meg arra gondoltam, ugyan már, felejtsék el ezt, csak szépen dolgozzunk tovább! Szívem szerint azt mondtam volna, ehhez nem fogok asszisztálni. Persze nemsoká már egész másként gondoltam. Először csak egy beállításra mentem el érdeklődőként Szegedre. A kollégák nagyon segítőkészen fogadtak, később a klinikai csapata is eljött hozzánk, Kaposvárra. Szülőklubunkon bemutatkozott az egész team, beszéltek a cochlearis implatációs műtétről, nem csak orvosi szempontokat bemutatva. Sokan ekkor ismerkedtek meg a cochlearis implantációval, s többen hamarosan bele is vágtak a műtétbe. Szakmailag már volt némi felkészültségünk, hisz a korai fejlesztésnél is működött audiológia, ahogyan az implanttal is tudtuk követni a gyerek hallásfejlődését. Később az egész országból dolgozott együtt egy csapat kolléga CI témában, sokat tanultunk egymástól. Mindannyiunknak meg kellett tanulni, mit jelent az, hogy a „hallásra dolgozunk”. A súlyos hallássérült, hallókészülékes gyerekeknél ez nem ment, de itt együtt tanulhattuk a gyerekkel, szülőkkel az implantációs és (re)habilitációs folyamatot.

Ma milyen szempontok alapján látja esélyesnek vagy sem a sikeres implantációt?

Az implantáció sikere sok összetevőn múlik, alapvetően is érdemes külön kezelni bizonyos eseteket. A fejlesztések mellett audiológián is dolgozom, és gyakran diagnosztizálunk veleszületetten súlyos hallássérült gyerekeket, náluk szinte egyértelmű a helyzet, s ma már a szülők is a közösségi tereken keresztül pl. gyorsan tájékozódnak. A hallásromlás más kategória, nagyon résen kell lennünk, hogy időben felfigyeljünk rá. Olyankor nagy a dilemma, hogy kell-e a beavatkozás, mert a gyermek már viszonylag jól beszél, de tudom, hogy sokat olvas szájról. Ha a szülő azt szeretné, hogy integráltan tanuljon tovább, akkor jelentősen kell támaszkodni a hallására, hiszen egy húszfős osztályban nincs mindig lehetőség szájról olvasni. Ha ezeket mind átbeszéljük, a szülők általában elfogadják ezt a megoldást, és megtörténik az implantáció. A harmadik kategória az, amikor a gyerek viszonylag szépen fejlődik hallókészülékkel, mi viszont a hangján, a kommunikációs lehetőségein látjuk, hogy ez a sok-sok szülői munka eredménye. Itt néha tényleg próbáljuk meggyőzni a szülőt, hogy szükséges lenne az implant, mert évek múltán nehéz lesz ezt az erőfeszítést fenntartani, az iskolában esetleg jönnek a problémák, amikor a gyermek a képességei alatt teljesít, mert nem hall megfelelően.

Melyek a legnehezebb helyzetek? Mi jelenti a legnagyobb kihívást?

Talán az egyik legtöbb körültekintést és munkát igénylő eset, amikor a családtagok eltérő véleményen vannak. Volt egy tanítványom, ahol az egyik nagyszülő mást szeretett volna, mint a szülők, a végén beleegyeztek az implantációba, és az illető ma már a társainak is ajánlja ezt az utat.
Azt gondolom, a szakmánk legnagyobb szépsége, hogy nincs két egyforma gyermek. Mindenkinél meg kell találni azt a fogást, amivel épp ő fejleszthető. És ezt nem lehet könyvekből megtanulni. Tegyük hozzá: az is sikertörténet, ha valaki „csak” jól megtanul kommunikálni, és mondjuk, szakmát tanul. Végülis az implanttal ez az elsődleges cél: boldoguljon integráltan is. Amióta létezik a cochlearis implantáció a lehetősége, sokkal több gyerek tanulja meg a hangzó beszédet, aminek a birtokában sokkal könnyebb lesz az élete, több a lehetősége.

Újfent visszatértünk a hangzó beszéd elsajátításának fontosságához. Valóban nagy öröm lehet a gyermekek fejlődését az első hangoktól követni.

Akárhány éve dolgozom is a szakmában, még ennyi idő után is teljesen odavagyok, amikor a foglalkozáson a gyerek észreveszi mondjuk azt, hogy valaki közeledik a folyosón. Ha korán kapnak implantot, és nincs egyéb hátrány, akkor képesek követni a természetes fejlődést, azt a kis lemaradásukat pillanatok alatt behozzák. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy kellek-e én ide egyáltalán…
Aztán rájövök, hogy sokszor nem is a gyereknek kellek, hanem a szülőnek, nekik van szükségük – akár lelki – támogatásra. Hiszen sokszor elfogy a türelmük, ha nem látványos a fejlődés, biztatni kell őket, segíteni abban, hogy otthon hogyan foglalkozzanak a kicsivel. Kicsit olyanok leszünk, mint egy családtag. Nehéz, amikor először mennek iskolába, és megéljük, hogy már nem mi vagyunk nekik az elsők, hanem a tanító néni. De azért mindvégig maradunk mellettük. Az a kétéves, akiről meséltem, aki az én elsős CI-s tanítványom volt, ma már elmúlt húsz, több szakmát is megtanult. Egy kortársa épp most érettségizik, arra készülünk…
Ebből is látszik, hogy a mindennapi életet nagyon megsegíti ez a kis eszköz. Mellette sok múlik a tudás átadásán, terjesztésén a gyermekek, a szülők részére és szakmai berkeken belül is. Fontos, hogy akármilyen hátrányos helyzetű valaki, akármilyen távol él egy kis faluban, színvonalas szolgáltatáshoz jusson, megtanulhasson kommunikálni, és ezzel az életminősége nagyságrendileg jobbá váljon.

Tovább