Blanka kisgyermekes édesanyaként meséli el, hogyan változtatta meg az életét a kétoldali cochleáris implantátum. Az egyoldali CI-ről való váltás nemcsak a hallását, hanem a mindennapi biztonságérzetét, figyelmét és a családi kapcsolatait is jelentősen javította. A videóban őszintén beszél arról, mit jelent számára a kiegyensúlyozott hallás anyaként – legyen szó játszótérről, otthoni beszélgetésekről vagy egyszerű hétköznapi pillanatokról.
A halláskárosodás kezelésével kapcsolatos tanácsokért kérjük, forduljon hallásgondozó szakemberéhez. A kezelés eredménye változó lehet, és hallásgondozó szakembere tájékoztatja Önt, mely tényezők lehetnek arra hatással az Ön esetében. Mindig kövesse a használati utasítást! Nem minden termék kapható minden országban. Termékinformációért vegye fel a kapcsolatot a Cochlear helyi képviseletével!
Az itt szereplő nyilatkozatok az adott személy egyéni véleményét tükrözik. Forduljon hallásgondozó szakemberéhez annak megítélése érdelében, hogy az Ön esetében alkalmazható-e a Cochlear technológiája.
Zente története egy valódi mérföldkő a hallás világában. A Baha Start rendszer után OSIA készülékre váltott, ami jelentős változást hozott a mindennapjaiban. Az új megoldás nemcsak kényelmesebb, hanem érezhetően hozzájárult életminőségének javulásához – legyen szó kommunikációról, tanulásról vagy játékos pillanatokról.
A halláskárosodás kezelésével kapcsolatos tanácsokért kérjük, forduljon hallásgondozó szakemberéhez. A kezelés eredménye változó lehet, és hallásgondozó szakembere tájékoztatja Önt, mely tényezők lehetnek arra hatással az Ön esetében. Mindig kövesse a használati utasítást! Nem minden termék kapható minden országban. Termékinformációért vegye fel a kapcsolatot a Cochlear helyi képviseletével!
Az itt szereplő nyilatkozatok az adott személy egyéni véleményét tükrözik. Forduljon hallásgondozó szakemberéhez annak megítélése érdelében, hogy az Ön esetében alkalmazható-e a Cochlear technológiája.
Bevezető: Bronner Zitakrónikus középfülgyulladás következtében, hosszú évek alatt, fokozatosan veszítette el a hallását. Több sikertelen műtéten átesve, fájdalmas gyógyulásokon, visszaeséseken keresztül jutott el a cochleáris implantátumig, amivel nemcsak a hallását kapta vissza, hanem egy életen át tartó küzdelem végére is pontot tett.
Mi az egyik legkedvesebb hang számodra az életben és miért?
Számomra a zene az, ami a legnagyobb örömöt nyújtja a mindennapjaim során. Egyetlen napot sem tudnék elképzelni nélküle: munkába menet felpezsdít, kocogás közben inspirál, ha szomorú vagyok, felvidít. A bal oldali cochleáris implantátumomnak köszönhetően (ép ellenoldali hallás mellett), ma már ezt sztereóban élvezhetem. Ráadásul az implantátum „zene programja”csak még inkább fokozza ezt az élményt.
Mikor tudatosult benned, hogy nem hallasz, vagy, hogy el fogod veszíteni a hallásod?
A legelső emlékem ezzel kapcsolatban hét – nyolc éves koromra tehető. Gyerekként sok időt töltöttem a keresztszüleimnél, számtalanszor ott is aludtam, s villanyoltás után gyakran még órákig beszélgettem az unokatesómmal. Viszont hamar észrevettem, ha a jobb fülemre fekszem, semmit nem értek a mondandójából.
Szerinted mi lehet az oka a te hallásvesztésednek?
Krónikus középfülgyulladás következtében, hosszú-hosszú évek alatt, fokozatosan veszítettem el a hallásomat bal oldalon. A kálváriám négy éves koromban (1996-ban) kezdődött. Egy esti fürdetés alkalmával, ahogy anyukám elkezdte megmosni az arcomat, elhúztam a fejem. Rögtön tudta, baj van, pár nap múlva ki is derült, hogy középfülgyulladásom van. Innentől kezdve állandóan probléma volt a fülemmel – fájt, váladékozott -, emiatt nagyon gyakori vendég voltam a fülészeten. A következő négy évben „kínzások” (fülfelszúrás, leszívás) sorát éltem át, ami olyan nagyfokú traumát eredményezett, hogy minden egyes alkalommal zokogva mentem orvoshoz – ezt a mai napig nem sikerült feldolgoznom. Végül nyolc éves koromban cholesteatoma[1]-t diagnosztizáltak, mellyel egy soha véget nem érő műtéti sorozat vette kezdetét, de az alapprobléma változatlanul fennállt: fülkürtműködési zavar és súlyos, kevert típusú halláscsökkenés. Összetörtem, úgy éreztem, az összes eddigi műtét mind hiábavaló volt. Ráadásul számomra a hallókészülék sem jelentett megoldást: nem éreztem kielégítőnek általa a beszédértést, de ennél sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy az illeszték folyamatos feszítő fájdalmat okozott.
Hogyan élted meg a mindennapokat?
Reményvesztetten küzdöttem a mindennapokban, különösen a munkahelyemen. Irodában dolgoztam, zajban – pl. ha ment a nyomtató – sem az ügyfeleket, sem a kolléganőimet nem értettem. Osztályértekezletek, közös ünnepségek alkalmával a bal oldalamon elhelyezkedő munkatársakat szintén nem hallottam. A telefonban zavaróan hangosan beszéltem, és számos kellemetlen szituáció adódott abból is, hogy a hozzám fűzött mondanivalóra nem reagáltam, egyszerűen csak elsétáltam. Ekkor döntöttem el, hogy a világ végére is elmegyek, csak kapjam vissza a hallásomat!
Hova fordultál segítségért?
Kerestem, kutattam a lehetőségeket, az ország legkiválóbb fül-orr-gégész szakembereivel konzultáltam, emellett fórumokat, publikációkat tanulmányozva, reméltem, találok iránymutatást. Végül 2018-ban, az interneten kutakodva olvastam először egy akkor még viszonylag új eljárásról, a ballonkatéteres fülkürt tágításról. A németek 85%-os sikerről számoltak be, s nagy örömömre Magyarországon is elérhető volt ez a műtéti technika. Hosszú évek után felcsillant a remény. Hittem benne, hogy az évtizedeken át tartó küzdelmemnek ezzel vége szakad, s biztos alapot teremt majd egy újabb hallásjavítást célzó műtéti eljárás során. Az operációra 2019 nyarán, Pécsett került sor, de sajnos nem sikerült. Ismét összezuhantam. Ekkor már biztos voltam benne, hogy számomra nincs megoldás. Szomorúan, de beletörődtem abba, hogy sosem fogok bal oldalon normálisan hallani, s egy életen át tartó „grommet be-grommet ki” hercehurca (vagyis amint kiesik a tubus, azonnal behelyezésre kerül a következő) vár rám.
2020-ban, egy nemzetközi, fülbetegséggel foglalkozó facebook csoportnak („Cholesteatoma – The Hidden Disease”) köszönhetően mégis megtaláltam az utam. Már évek óta rendszeres olvasója voltam a közösségnek, de a számomra ismeretlen vagy nem releváns témájú posztokon egyszerűen tovább görgettem – s majdnem ugyanígy tettem ekkor is. A „mi a véleményetek a Baha®-ról” kérdés első olvasatra teljesen hidegen hagyott, de annyi pozitív hozzászólás érkezett, hogy kíváncsivá tett. A google keresőbe beírva, rögtön megtudtam: implantátum. Teljesen sokkot kaptam. Nem értettem miért nem tájékoztatott soha senki erről a lehetőségről.
Ezek után nem tétováztam, azonnal a miskolci kezelőorvosomhoz fordultam segítségért. Az ő közbenjárásának, lelki támogatásának köszönhetően pár hét múlva Pécsett találtam magam. Ekkorra a magas frekvenciákon a csontvezetés már elérte a 60-65 db-t, így kizárólag a legerősebb csontvezetéses implantátum, a Baha® 5 SuperPower jöhetett számításba – de igazából már ehhez is éppen határeset volt a hallásom. A műtétre végül 2021 júniusában, a bekapcsolásra 1 hónappal később került sor.
Mennyire jelentett számodra megoldást a Baha® implantátum és mi volt a következő lépés a halláshoz vezető úton?
A várva várt hűha hatás sajnos elmaradt, s rögtön kiderült, hogy bal oldalon 1500 Hz-ig hallok az implantátummal, efelett pedig minden frekvenciát a jobb fülembe vezetett át a Baha®. Így viszont továbbra sem volt beszédértésem bal oldalról. A fizikus nagyon lelkiismeretesen, mindent megpróbált, hogy orvosolni tudja a kialakult helyzetet, de a túlzott erősítés a készülék oly mértékű sípolásához vezetett, ami a környezetem számára is hallható volt. Végül 10 hónapnyi küzdelem után kijelentette: „én ennyit tudtam tenni”. Erre megkönnyebbülve, gondolkodás nélkül csak annyit feleltem: „oké, akkor cochleáris implantátumot szeretnék”. Nagy reményekkel vágtam bele a műtétbe. Mivel számomra az irányhallás egy nagyon fontos szempont volt a készülék választás során, ezért Nucleus 7-re esett a választás. Még a műtét előtt jóval, megkeresett telefonon a Cochlear Tudásközpont képviselője, hogy az implantátumra vonatkozóan minden részletet leegyeztessünk.
Aggódtál a műtét miatt? Mi volt az, amitől a leginkább tartottál?
Féltem, sőt, életem legkegyetlenebb beavatkozásaként tekintettem erre a lehetőségre, mivel esetemben a cochleáris implantáció a korábbi műtétek miatt kizárólag subtotalis petrosectomia mellett jöhetett számításba. Ez egy kiterjedt üreg képzésével járó nagy koponyaalapi műtét, melynek során a fülkürt és a hallójárat lezárásra kerül. Bár úgy gondoltam, nincs veszítenivalóm, valójában nagyon kemény volt meghozni ezt a döntést. Tudtam, ezek után nincs visszaút, az operáció a még megmaradt hallás teljes elvesztésével jár, s ha a cochleáris implantáció nem sikerül, a lehetőségek tárháza véglegesen bezárul. A műtétre végül 2022 szeptemberében, szintén Pécsett került sor, Dr. Bakó Péter Adjunktus Úrnak és Tóth Tamás fizikusnak köszönhetően, akik Baha® implantációt követően sem hagytak cserben.
Hogyan emlékszel vissza a műtét utáni napokra?
A kórteremben teljesen egyedül voltam, így a látogatási időt követően nyugtató zenét kapcsoltam, de pont az ellenkező hatást értem el vele. Nem megnyugodtam, hanem órákig sírtam, az összes eddigi felgyülemlett feszültség kijött rajtam. A sorstársak eközben végig tartották bennem a lelket, s emiatt volt, hogy szó szerint sírva röhögtem. Másnap elsőként vittek a műtőbe. A korábbi beavatkozások miatt a hallójárat lezárás kissé több időt vett igénybe, emiatt az operáció a tervezettnél tovább, kb. 6-6,5 órán tartott, de komplikációmentesen zajlott. A műtét másnapján már teljesen jól éreztem magam, sétáltam, nevetgéltem, vártam, hogy hazamehessek – de erre csak 1 hét után kerülhetett sor.
Mikor és mi volt az első hang, amit tisztán hallottál?
2022.10.24-én (aktiválás napja) végül megtörtént az a csoda, amire oly sok éve vártam. A bekapcsolás számomra olyan hatalmas élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni: a világ hirtelen iszonyú hangossá vált, s azonnal sztereóban kezdtem hallani. Ahogy a fizikus az egeret kattintgatta és a billentyűzetet nyomkodta, tisztán hallottam az implantátumommal – ez a Baha® után különösen nagy öröm volt. Ekkor már biztos voltam benne: életem legjobb döntése volt ez a műtét.
Milyen tapasztalataid vannak az implantátummal kapcsolatban? Mi az amivel a legelégedettebb vagy és amivel a legkevésbé?
Az implantátum az elvárásaimat messze felülmúlta. Csendes környezetben ma már bal oldalról is tökéletes a beszédértésem, (egy adott beállítás mellett) a zajos környezet sem jelent többé akadályt, sokkal hamarabb meghallom a távoli hangokat, mint ezelőtt, folyamatosan fejlődik az irányhallásom, rengeteget javult az angol beszédértésem, nem okoz gondot az implantátummal történő telefonálás, de ami számomra a legfantasztikusabb, az a sztereóban történő zenehallgatás.
Milyen gyakran jársz finomhangolásra? Milyenek ezek az élmények a számodra?
Persze vannak még további céljaim: a suttogás megértése, az irányhallás még további fejlesztése, háttérzaj csökkentés nélkül zajos környezetben való tökéletes beszédértés, magas frekvenciák hangzásának természetesebbé válása. Mindezek elérése érdekében 2,5-3 havonta járok finomhangolásra. Persze 2 év után már nem történnek nagy csodák, de továbbra is minden egyes alkalomra úgy tekintek, mint egy újabb lehetőségre a még további fejlődéshez. S még most is ugyanolyan izgatottan várom, mint a bekapcsolást.
Ki tudsz emelni néhány olyan meghatározó élményt, emléket amikor különösen hálás voltál azért, hogy az implantátum visszaadta a hallásod?
Egy nyári délután anyukámmal egymás mellett sétáltunk egy keskeny kerékpárúton, neki ekkor épp el volt dugulva mindkét füle. Mögöttünk a biciklis már messzebbről csengetett, amit én azonnal-, ő viszont egyáltalán nem észlelt. Az implantátum segítségével a messzebbről érkező hangokat is könnyedén meghallom minden irányból, így szerencsére még időben tudtam jelezni édesanyámnak, hogy vigyázzon.
Sokan mondják, hogy egy halló füllel is teljes, boldog életet lehet élni – én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Valójában az egyoldali siketség egy frusztrált (zajos környezetben), ijesztő (mindig ott a félsz, hogy mikor kerül valaki a nem halló oldaladra), veszélyes (irányhallás hiánya miatt), fárasztó (a folyamatos koncentráció miatt) mindennapokat eredményez. Szerencsére mindez már a múlt. A cochleáris implantátumnak köszönhetően ma már összehasonlíthatatlanul könnyebb az életem. Ráadásul nem csak a hallásomat kaptam vissza, hanem egy életen át tartó küzdelem végére is pontot tehettem.
[1] (Daganatként viselkedő, keratinnal teli hámzsák a középfülben, mely a növekedésével és visszatérő fertőződésével pusztítja a környezetét.)
Major Gergely, a tehetséges szakács, osztja meg velünk inspiráló történetét, amelyben elmeséli, hogyan veszítette el hallását, milyen kihívásokkal szembesült a konyhán, és hogyan változtatta meg életét a cochleáris implantátum.
A halláskárosodás kezelésével kapcsolatos tanácsokért kérjük, forduljon hallásgondozó szakemberéhez. A kezelés eredménye változó lehet, és hallásgondozó szakembere tájékoztatja Önt, mely tényezők lehetnek arra hatással az Ön esetében. Mindig kövesse a használati utasítást! Nem minden termék kapható minden országban. Termékinformációért vegye fel a kapcsolatot a Cochlear helyi képviseletével!
Az itt szereplő nyilatkozatok az adott személy egyéni véleményét tükrözik. Forduljon hallásgondozó szakemberéhez annak megítélése érdelében, hogy az Ön esetében alkalmazható-e a Cochlear technológiája.
Zán András és családja meséli el történetét, akik számára a cochleáris implantátum új lehetőségeket adott egy teljes életre. Gyermekei hallássérülten születtek, így már egész kicsiként szembesültek a kommunikációs nehézségekkel. Az implantátum segítségével azonban új esélyt kaptak arra, hogy halljanak, tanuljanak, és aktív részesei legyenek a mindennapi életnek.
Második rész.
A halláskárosodás kezelésével kapcsolatos tanácsokért kérjük, forduljon hallásgondozó szakemberéhez. A kezelés eredménye változó lehet, és hallásgondozó szakembere tájékoztatja Önt, mely tényezők lehetnek arra hatással az Ön esetében. Mindig kövesse a használati utasítást! Nem minden termék kapható minden országban. Termékinformációért vegye fel a kapcsolatot a Cochlear helyi képviseletével!
Az itt szereplő nyilatkozatok az adott személy egyéni véleményét tükrözik. Forduljon hallásgondozó szakemberéhez annak megítélése érdelében, hogy az Ön esetében alkalmazható-e a Cochlear technológiája.
Zán András és családja meséli el történetét, akik számára a cochleáris implantátum új lehetőségeket adott egy teljes életre. Gyermekei hallássérülten születtek, így már egész kicsiként szembesültek a kommunikációs nehézségekkel. Az implantátum segítségével azonban új esélyt kaptak arra, hogy halljanak, tanuljanak, és aktív részesei legyenek a mindennapi életnek.
Első rész.
A halláskárosodás kezelésével kapcsolatos tanácsokért kérjük, forduljon hallásgondozó szakemberéhez. A kezelés eredménye változó lehet, és hallásgondozó szakembere tájékoztatja Önt, mely tényezők lehetnek arra hatással az Ön esetében. Mindig kövesse a használati utasítást! Nem minden termék kapható minden országban. Termékinformációért vegye fel a kapcsolatot a Cochlear helyi képviseletével!
Az itt szereplő nyilatkozatok az adott személy egyéni véleményét tükrözik. Forduljon hallásgondozó szakemberéhez annak megítélése érdelében, hogy az Ön esetében alkalmazható-e a Cochlear technológiája.
Vári István enged közelebb minket hallásvesztésének történetéhez, aki 1992-ben, 34 éves korában vesztette el részlegesen a hallását a jobb fülére, ami folyamatos romlásnak indult, míg végül meg nem süketült vele…
Kezdjünk egy meglepő kérdéssel: mi az egyik legkedvesebb hang az Ön számára az életben és miért?
A legkedvesebb hang számomra az unokám hangja, és természetesen a családomé.
Mikor, hány éves korában, milyen élethelyzetben tudatosult Önben, hogy nem hall?
Jól emlékszem az évre, amikor elvesztettem a hallásomat. 1992-ben történt, 34 éves koromban, amikor valamilyen vírus következtében elkezdtem szédülni. Eleinte csak legyintettem, nem baj, majd elmúlik, de ez nem egy átlagos szédülés volt. Egyik napról a másikra nem tudtam többé egyenesen menni, akárhogy is próbáltam. Majd egy pillanat alatt elment a jobb fülemen a hallás. A bal fülem sem volt tökéletes, de azzal legalább hallottam. A vírusfertőzés előtt viszont mindkét fülemen tökéletes volt a hallásom. A betegség előtt, saját vállalkozású autószerelőként dolgoztam, amit sikeresen vezettem, egészen addig, míg el nem ment a hallásom.
Ki volt az, aki a leginkább Ön mellett állt a nehéz helyzetben, és Ön hogyan viselte a történteket?
A feleségem és a családommindenben mellettem állt. De nem lehetett könnyű nekik, ugyanis fél évig voltam kórházban,mindenféle kivizsgáláson. Rengeteg kezelésen estem át és hónapokon keresztül infúzióztak. Megállapították, hogy maradandó halláskárosodásom lett, amiegy úgynevezett Meniére-betegségnek volt köszönhető. Ez a betegség a belső fület támadja meg, ami nemcsak hallási, de egyensúlyi képességeinkre is hatással van. A tünetek rohamszerűen, kiszámíthatatlanul, egyik percről a másikra jelentkeznek. Fájt mindezt megélni, de el kellettfogadnom a tényeket és igyekeztem a megoldásra fókuszálni. Szerencsére jól viselem a stresszes eseményeket, nem félek afájdalmaktól.
Mi volt az első lépése azután, hogy kiderült probléma van a hallásával?Hova fordult először segítségért?
Az esztergomi kórházban történt a kivizsgálás, ahol hallókészüléket javasoltak a még halló fülemre, de én azt egészen addig nem használtam, míg ha csak minimálisan is, de hallottam vele. Majd amikor egyre rosszabb lett a hallásom, elkezdtem hordani egy hallókészüléket, amiből ahogyan romlott a hallásom, egyre erősebbet kaptam.
Mikor ismerte meg, mikor találkozott először a cochleáris implantátum lehetőségével?
A cochleáris implantátumról 2013-ban a televízióban láttunk egy hirdetést. Amint tudtuk, felhívtuk a Cochlear Tudásközpontot, ahol rendkívül készségesen fogadták az érdeklődésünket és néhány nappal később, időpontot is kaptunk egy személyes konzultációra, ahol mindenről tájékoztattak minket. Elmondták mire számíthatunk, hogy mi és hogyan fog történni. Velünk együtt egyeztettek időpontot a SOTE klinikára Dr. Küstel Marianna doktornőhöz, aki szintén nagyon kedves és segítőkész volt.
Hol tart most az implantációhoz vezető úton, milyenek az eddigi tapasztalatai?
2013 októberében műtöttek meg, és november végén kapcsolták be a készüléket. Meglepő volt, hogy igazi emberi, és nem gépi hangokat hallottam rögtön. De nekem sokat segített és segít az implantátum mellett most is, hogy a történtek folyamán megtanultam a szájról olvasást, amire azóta is szükségem van.
Mennyivel másabb az implantátummal az élete?
Ma már több, mint tizenegy éve élek és hallok a cochleáris implantátummal, amivel nagyon meg vagyok elégedve. A Tudásközpontban az a segítőkészség, amivel felém fordultak, biztonságérzetet és nyugalmat adott végig az úton. Én mindazoknak, akiknek valamilyen
okból elment a hallása, csak javasolni tudom az implantátum használatát. Megkönnyítette az életem. Sokszor eszembe sem jut, hogy rajtam van, annyira meg lehet szokni ezt az apró kis készüléket. Nekem soha nem fájt tőle a fejem, a műtét és az utána lévő kezelések során sem. Nem változtatnék rajta semmit, boldog vagyok, hogy létezik a cochleáris implantátum, mert így az eszköznek, és az orvostudománynak köszönhetően, újra hallhatok.
Kovácsné Bátri Ágnes mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyerekekkel foglalkozhat, de a hallássérülése miatt ez lehetetlen volt a számára. Lemondott az álmáról, elfogadta, hogy soha nem fog valóra válni.
Majd 10 évvel ezelőtt megkapta cochleáris implantátumot, amiről azt állítja, hogy élete legjobb döntése volt. Azóta sokkal magabiztosabb és elérte élete célját…
Hallóként születtem, de tíz hónaposan, egy váratlan betegség következtében, nagyothallóvá váltam. Anyukám emlékein keresztül ismerem a velem történteket, mivel nekem erről az időszakról semmilyen emlékképem nincsen. – kezdi a történetét Ádám Zsuzsanna, aki ma már több, mint tíz éve él cochleáris implantátummal.
Anyukám mesélte, hogy körülbelül tíz hónaposan súlyos tüdőgyulladásom volt, emiatt antibiotikumot kaptam, ezután lettem hallássérült. A szüleim figyeltek fel rá, hogy egyáltalán nem reagálok a hangokra, csakis akkor, ha ők tudatosan, hangosabban szólnak hozzám. Anyukám nem sokat gondolkodott, amint tudott, elvitt a fül-orr gégészetre a János kórházba, hogy segítséget kapjak. Ott egy hosszabb vizsgálat után, szó szerint azt mondták: a hallóideg pálya károsodott. Megkaptam az első, nyakba akaszthatós, dobozos hallókészülékemet. Csak évek múlva jelentek meg az életet és a hallást jelentősen könnyebbé tevő fül mögötti készülékek.
Mivel én nagyothallóként nőttem fel, számomra természetes, hogy másképp hallok és beszélek, mint a legtöbb ember, de én sosem éreztem emiatt másnak, vagy kevesebbnek magamat. Teljes értékű hallóként neveltek a szüleim, hallók közé jártam bölcsődébe, majd középiskolába is. Az óvodában és az általános iskolában találkoztam először sorstársakkal, nagyothallókkal, ami megnyugtató, boldog érzéssel töltött el. Mindig is egy nyitott, szabad, kedves emberként tekintettem magamra, aki szeret emberek között lenni, beszélgetni, segíteni. Minden körülmény között felvállaltam és felvállalom önmagam. Legyen szó baráti, családi összejövetelről, ha úgy éreztem elfáradtam, – mert sokszor volt ilyen, mikor már a maradék hallásmaradványom nagyon beszűkítette a teret, és már csak a szájról olvasásra tudtam támaszkodni, amitől a szemem gyorsan elfáradt, és rohamos romlásnak indult – vagy úgy éreztem elég volt a társaságból, a figyelemből, inkább elvonultam. Sokszor és sokan ezt nem értették, kérdezték a férjemet, hogy mi baja van a Zsuzsának… Nem volt bajom, csak elfáradtam, és szükségem volt egy kis feltöltődésre, nyugalomra, hogy újra tudjak őszinte szívvel figyelni.
Így visszatekintve az életemre, két dolog van, amiben engem megakadályozott a hallássérülés. Az egyik ilyen, hogy képtelen vagyok nyelveket tanulni, egyszerűen nem megy, nem értem jól a kiejtést. A másik pedig. hogy általános iskola végén, enyhe kifejezéssel, de nem engedték, hogy gimnáziumba menjek továbbtanulni, így szakmunkásképzőbe kerültem, és szűcs lettem. Nem bántam meg, de úgy érzem, ha nem lettem volna hallássérült, más utak is nyitva álltak volna előttem. Mindennek ellenére, szeretem a szakmám, máig szenvedélyem a kézügyesség, festek, táskákat horgolok.
A 80-as évek közepén, híradót nézve hallottam először az cochleáris implantról. Akkor jelentették be az első sikeres műtétet. Utána nem tudtam kiverni a fejemből az implantátum lehetőségét. Elkezdtem érdeklődni, kutatni, hogy vajon kik kaphatják meg ezt az akkoriban teljesen újnak számító készüléket. Megkérdeztem az orvosomat, hogy kaphatok-e én is, de akkoriban még csak azokat műtötték meg, akik teljesen siketek voltak. Nekem akkor még volt hallásmaradványom, ezért nem eshettem át a műtéten.
De az évek teltek, a hallásom pedig drasztikusan romlott, ami egyre jobban zavart. Egyre hamarabb fáradtam el a szájról olvasástól, már egyáltalán nem értettem, amit esténként a családom beszélt. Egyre erősebb hallókészülékeket kellett használnom, amiket sosem sikerült úgy beállítani, hogy jól halljak velük. Az illesztékek sem sikerültek, mert sípolt vagy begyulladt a fülem. Egyre kevésbé értettem a körülöttem lévőket. Kezdtem elszigetelődni. Így tizenkét évvel ezelőtt, ismét elmentem az audiológiára, ahol bebizonyosodott, az orvosom is alátámasztotta, alig maradt valami a hallásomból. Ekkor említette először, hogy az implantátum segítene rajtam. Mondtam neki, hogy nagyon szeretném, és azt is, hogy már régóta tudok a technológiáról – innen kezdődött a folyamat. A klinikán tudtam meg, hogy nem a hallóideg pályával van baj, hanem a belső cochleában van a gond, a fül csigában lévő idegek vannak lebénulva. Ezért tud segíteni az implantátum! Negyvenhárom évesen kaptam meg az első cochleáris implantátumot a jobb, majd két évvel később a bal fülemre. A Cochlear Tudásközpontba jártam beállításra, ahova most is rendszeresen járok, bár már nincs szükségem rá, de olyan segítőkész, szeretettel teli közeg vesz náluk körül mindig, hogy jó hozzájuk csak úgy betérni is. Olyan apróságokban is segítettek, mint az akkumulátor megrendelése, vagy tablettát venni a páramentesítő készülékbe… Bármilyen gondom volt, nem hagytak magamra.
Hálás vagyok, mert mindkét műtétem jól sikerült, jól viseltem a műtét utáni egy hónapos gyógyulási időszakot, majd a készüléket felhelyezve, szép, lassan, újra tanultam hallani, gyakoroltam, és heti rendszerességgel évekig jártam logopédushoz. Elkezdtem visszaemlékezni a régi, szeretett hangokra, például a tücskök ciripelésére, a víz csobogására, és végre tisztán hallhattam mennyire hasonlít a két fiam hangja a férjemére. Az ő hangjukat hallani a legnagyobb ajándéka ennek az implantátumnak.
Szőkéné Csurilla Ildikó másfél éve teljesen megsüketült a jobb fülére. Ennek következtében megismerte a depressziót, a magányt, az elszigeteltséget… de életvidám természete nem hagyta, hogy beletörődjön a veszteségbe. Kereste a megoldást. Majd 2023 október 24-én jobb oldalra cochleáris implantátumot kapott, amivel csodával határos módon, elkezdett újra hallani.
