Dr. Nagy Rolanddal, a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika mérnökével beszélgettünk. Molekuláris bionika, majd info-bionika mérnök szakon végzett, ma pedig az implant-team oszlopos tagjaként fontos szerepet tölt be a rehabilitációban, a készülékbeállításban, utógondozásban.

Hol és mit tanultál?

Szülőfalumban Lakiteleken, akkori Lakiteleki Általános Iskola és Zeneiskola falai közt kezdtem az iskoláim sorát, amit Kiskunfélegyházán folytattam a Móra Ferenc Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem először molekuláris bionika, majd a ráépülő info-bionika mérnök szakon. Mindezekre építkezve már klinikai tudományos segédmunkatársként szereztem meg az egyetem, doktori iskolájának keretein belül a PhD fokozatot.

Hogyan lettél a klinika munkatársa?

Legelőször az egyetemi képzésem során, Kiss József Géza Professzor úrral, a klinika tudományos tanácsadójával ismerkedtem meg, az általa oktatott Hallástan, akusztika, audiológia a képzésben integrált kötelező kurzuson. Ugyan ebben az évben az ő elnökségével egy nemzetközi audiológia konferenciát szerveztek Budapesten, ahol lehetőségem nyílt segítőként részt venni. Ekkor ismerkedtem meg először a hallássegítő eszközökkel. Később szakdolgozati témát keresve, újra felkerestem a klinikán a Professzor urat, aki dr. Tóth Ferenchez irányított. Ő ismertette meg velem, hogyan is zajlik az implantáltak rehabilitációja. Sokat bejártam hozzá a klinikára, hogy figyelemmel kísérjem ezt a szép szakmát. Nagyon motiváló volt számomra. Mentorként tekintettem rá, együtt dolgoztunk, megmutatta az implantálható hallássegítő eszközök programozásának apróságait.

Dolgozol esetleg valamilyen projekten, tudományos munkán?

Igen, a készülékbeállítás mellett több projekt részese vagyok. Készülékbeállítás közben regisztrált paraméterek nem csak az aktuális készülékhasználónak hasznos, hanem csoportra tekintve jól hasznosítható statisztikai következtetések vonhatók le belőle, amelyek sokszor egyértelműek, ám az adatok mennyisége miatt még mindig nem feldolgozott téma, ráadásul még nemzetközileg sem.

A klinika tudományos potenciáljából adódóan korunk legfejlettebb cochleáris implantátumaival dolgozhatunk. Ennek köszönhetően ezen eszközök tulajdonságait is vizsgáljuk, például a vékony előgörbített elektródasor kevésbé roncsoló hatásit, amely esélyt ad az implantáció mellett a maradványhallás megőrzésére. A hallásmaradvány mérhető szubjektív módon a páciens visszajelzései alapján és/vagy egy újfajta mérési módszerrel, az intracochleáris elektrocohleográfiával. A hallásmaradvány megőrzése lehetőséget adhat speciális hibrid elektroakusztikus stimulációt alkalmazó beszédprocesszorok használatára, de a jövőben még lehet, hogy a hallásvesztés helyreállítására is. Persze az utóbbi igen távoli, és egyelőre vágyálom, de kezdeti lépésként nem elhanyagolható.

Nem csak a belsőfül implantátumok, de a csontvezetéses implantátumok is új projekteket nyitnak. Ilyen a nemrégiben beültetett OSIA implantátum is. Hatékonysága gyorsan kiderült számunkra, de publikációkban ezeket számszerűsíteni is illik a közönség számára is.

A halláscsökkenés sokszor nem csak magában következik be, hanem esetleg más anatómiai eltérésekkel is társulhat. Ez megnehezítheti a készülékek rutinszerű beültetését, ezért érdemes előmodellezni azt. Ezt elősegítve együttműködünk a radiológia intézettel, illetve főként az egyetem 3D nyomtatással reprodukáló laborával. A CT, MRI felvételek alapján elkészített 3D modellen több lehetőség is kipróbálható, amely sokkal biztonságosabbá teszi a különleges eseteket.

Projektként tekinthetünk a klinikán kialakított speciális audiológiai vizsgáló szobára is, amely magas színvonalú mérési lehetőségeket kínál.

Munkakör bemutatása: egészen pontosan milyen feladatokat látsz el az implant teamen belül?

A fő szerepkör a rehabilitációban, azaz a készülékbeállításban, utógondozásban merül ki. Ahhoz, hogy ezt igazán jól végezzük, bele kell folyni az elővizsgálati szakaszokba és a műtét zökkenőmentes lezajlását is segíteni kell. Az elővizsgálatokkor is méréseket végzünk, hogy a későbbiekben kamatoztatni tudjuk az eredményeket. Feladatunk a megfelelő protokollok, mérési módszerek kialakítása.

A készülék bekapcsolása, beállítása, finomhangolása hogyan zajlik? Laikusként hogyan kell ezt elképzelni?

A készülék beállítása igen összetett folyamat, leginkább a készülék használója számára. A készülék bekapcsolása általában a műtét közben mért eredményekre alapozva kezdődik. A biztonság kedvéért leellenőrizzük, hogy az implantátum megfelelően működik-e, majd a készülék jövendőbeli tulajdonosa segítségével meghatározzuk az elektromosan kiváltott küszöbértékeket: hallásküszöb, amely az a legalacsonyabb érték, amit még meghall és a komfort küszöb, amely a legnagyobb intenzitással bíró stimulus (inger), ami még elviselhető számára. Gyermekek esetebén a hallásküszöb inkább csak egy becsült érték, mivel nem tudnak visszajelezni, viszont a komfort küszöb apró jelek (hangra felfigyel, pislogás, szem alatti arcbőr apró rángása, stb.) megfigyelésével egészen jól meghatározható. Későbbi beállítások esetében is ugyan ezek az események zajlanak.

Miért fontos az utógondozás? Milyen gyakran kell(ene) találkoznod a páciensekkel?

Az utógondozás fontossága abban rejlik, hogy az idő múlásával az idegrendszer másképp reagál a készülék által leadott stimulusokra. A műtétet követő első időszakban, átlagosan az első fél év során egyre nagyobb intenzitású jeleket kíván a szervezet, így folytonos egyedi, személyre szabott programozást igényel. Ezzel párhuzamosan fejlődik a hallás, tisztulnak a hangok és alakul ki a beszédértés. A műtétet követő négy hét a gyógyulás időszaka, majd a negyedik héten történik a bekapcsolás. A második beállítás két hét után következik, majd a későbbiekben az említett első fél évben havonta találkozunk a készülékek használóival. Amennyiben a fél év elteltével nem történik a korábbi beállításhoz képest nagy változás, úgy növelhetjük a találkozások közötti időt. Ezt az időt egy évre maximalizáljuk. Sokszor kérdezik, miért kell jönni, ha jól hallanak, majd az éves kontroll vizsgálaton rájönnek, hogy mégis szükség van rá.

Cochleáris implantátum: kik azok, akiknek az életét ez a készülék megváltoztathatja?

Ez a speciális rendszer, gyakorlatilag egy belsőfül protézis, amely nagyfokú hallásvesztéssel együtt élők számára jelenthet segítséget. Mind a hallásvesztéssel született gyermekek, mind az életük során szerzett hallásproblémával rendelkező felnőttek esetében a közösségbe való beilleszkedésük esélyét jelentheti.

A gyermekek a hallásfejlődéssel megtanulnak beszélni és teljes érétkű felnőttekké válhatnak. Magas színvonalú képzésben vehetnek részt, amely piacképes munkalehetőséget biztosíthat, mindemellett az ismerkedés kortársaikkal is könnyebb, amely a családalapításhoz meghatározó lehet.

Felnőttek esetében a szerzett halláscsökkenés a hallóközösségtől való elszeparálódást eredményezheti. Olykor depressziót, szellemi leépülést is okozhat, amely némi küzdelemmel és egy apró készülékkel elkerülhető.

Szeptemberben volt egy különleges műtét a klinikán, amikor is OSIA 2 típusú készüléket ültettetek be két páciensnek. (Laikus nyelven) el tudnád magyarázni, hogy ez miért fontos mérföldkő az implantáció történetében?

Az OSIA 2 készülék korábbi generációját már alkalmaztuk néhány páciens esetében. Mindenki igen jó véleménnyel van róla. Mindegyikük speciális halláscsökkenéssel élt együtt, úgynevezett vezetéses halláscsökkenéssel. Ilyenkor a külsőfület, a hallójáratot vagy középfület érintő probléma okozza a hallásromlást. Ezek a problémák igen ritka esetben javíthatók hagyományos hallókészülékkel, így igen kicsi az a réteg, amivel és ahol ezt orvosolhatják. A csontvezetéses eszközök ezekre jelenthetnek megoldást és az új generációs eszközök, mint az OSIA 2 jelenthetik a legkomfortosabb hallásrehabilitációt. A korábbi készülékek sokszor okoztak kényelmetlenséget rögzítésük miatt. A fejbőrből kinyúló implantátum-csavaron vagy a bőr alá beültetett, rögzített mágnesen keresztül adta le mechanikus rezgéseket, amelyek a koponyacsonton keresztül, a belső fülbe jutva váltotta ki a hallás élményét.

A készülék alapmechanizmusát tekintve egyszerűen működik. A belső implantátum egy lapos téglatest alakú rezgő felülettel párosul. Ez a téglatest egy titánium csavarral a csonthoz rögzül, és ezen keresztül adja le a rezgéseket a csont felé. A rezgések generálása piezoelektromos mechanizmuson alapszik. Elektromos jel hatására a piezo tulajdonsággal bíró téglatest rezgésbe jön. Az elektromos jeleket a külső beszédprocesszor szolgáltatja. A belső és külső egység vezeték nélkül, induktív módon kommunikál egymással, így a bőrfelszínt nem szükséges nyitva hagyni. Régebbi készülékeknél a bőrfelületen keresztül jutott be a rezgés is, így igen nagy jelveszteséggel párosult, amely a beszédértés romlásában megahatározó lehet. Ezt a problémát teljes mértékben elkerüli az új rendszer.

A cochleáris implantáció területe gyorsan fejlődik. Mit látsz, mit hozhat a jövő? (AI, teljesen beültethető készülék, …)

Néhány évente az eszközgyártó cégek újításokkal jön ki. Gyakorlatilag a konkurens cégek motiválják egymást a fejlesztésben. Sebészeti szempontból nagy előrelépés a műtéti idő, amely az évek alatt nagyban lecsökkent az újfajta implantátumok miatt. Amint a kellő áramforrást le tudják kicsinyíteni, és annak töltési lehetőségét is megoldják úgy a teljesen beültethető cochleáris implantátumokban látom a jövőt. A legtöbb készülék használót zavarja az eszköze mérete, vagy csak egyáltalán az, hogy látszik (még ha nem is mondják).

A vezetéknélküli csatlakozás korát éljük jelenleg, így már igen sok élethelyzet segíthető kiegészítő eszközökkel. Előrelépés lehet az implantátumok külső egységei esetében, ha már ezekre sem lesz szükség. A készülék automatizálja az élethelyzetek alapján a beállításokat. Jelenleg is létező rendszer, de a hatékonysága nem az igazi. Talán ezen a téren besegíthet a mesterséges intelligencia. A készülék megtanulja azt, hogy mire van szükség. Nem is kell feltétlen ezt magának a hallássegítő eszköznek tudnia, de például egy vele összekötött okosóra is regisztrálhatja, és közölheti a módosításokat a beszédprocesszornak.

Az implantátumgyártást nagyban elősegíti a hagyományos hallókészülék gyártás. Az ott alkalmazott feldolgozó egységek köszönnek vissza az implantátumok külső egységeiben is. Így, ha az egyik téren fejlődés van, úgy az a másik esetében is előrelépést jelent.

A wireless (vezeték nélküli) programozás előnyeiről tudnál mesélni?

A vezeték nélküli kiegészítőkkel együtt megjelent a vezeték nélküli programozás lehetősége is. Korábban programozó kábelre volt szükség a készülékbeállítások során, de most már biztosított ezen kötöttségből való felszabadultság. Nagy előnyt jelenthet mind gyermekek, mind felnőttek esetében. Akár együtt is kimehetünk programozás közben a kültéri körülmények tesztelésére, vagy a speciális irányhallást vizsgáló audiológiai szobában különböző szituációk tesztelésére, mindemellett azonnali módosítási lehetőséget biztosít.

Igen sok esetben szívesen alkalmazom még a kábeles verziót, amikor biztos kapcsolatra van szükség, mint például a műtétek, vagy az első beállítások.

Néhány szóban bemutatnád az új audiológiát, milyen vizsgálatokat tudtok itt elvégezni?

A készülékek megfelelő alkalmazhatóságát, hatékonyságát audiológiai módszerekkel vizsgáljuk. Emiatt egy igen magas színvonalú audiológiai vizsgálószoba kialakításán is tevékenykedünk. Harminc fokonként 12 darab professzionális stúdió hangfalakat helyeztünk el a szobába, amit monitorokkal egészítettünk ki vizuális megerősítés céljából. Ezekkel különböző élethelyzeteket tudunk szimulálni, mind a hangok sokasága, mind a hangok irányát tekintve. A hallássegítő eszközöket áltatlában „ideális”, csendes környezetben vizsgálják, ám a készülék viselője kilép a klinikáról ez az „ideális” környezet megszűnik és csak nehezítő tényezőkkel állnak szemben. Ha ezeket a tényezőket szimuláljuk, majd ehhez alakítjuk a készüléket, úgy sokkal könnyebb lesz annak használata. Ennek vizsgálatára pupillometriás vizsgálatokat is végzünk, amelyek ugyancsak egyedülállók.

A COVID hogyan hatott a mindennapi munkára?

2020. márciusában zárlat alakult ki az egészségügyben, amely egészen a tavasz végéig kitartott. Ez kihatással volt az implantációkra, készülékbeállításokra is, viszont ez nem jelentette a munkahelyen is a szünetet. Négy nap „home office” után újra a klinikán voltunk teljes munkaidőben jó néhány kollégával, hogy rendezzük a technikai átállást a kommunikációban, az oktatásban és az orvoslásban is.

Az implantosaink nehezen nyitottak először a zárlat majd a megnyitás iránt. Számukra is nehéz volt a változás. Többekben felmerült a kérdés, van e mód a távoli készülék beállításra, de sajnos ennek megbízható formája nem alakult ki. Valószínű amiatt, hogy az internet keresztüli programozásban némi késés kialakulásával nagy fájdalmat lehet okozni. Túl későn reagálunk beállításkor a jelekre, azzal túlstimulálunk, ami olyan erősségű jel lehet, ami hallásélmény helyett fájdalom érzetet vált ki.

A NEAK 300 készülék cseréjét finanszírozza. Ez rátok mennyi és milyen feladatokat ró?

A 300 készülék a négy nagy egyetemi klinikára értendő, ennek viszont több mint egy harmada Szegedre vonatkozik. Igyekszünk mindenki számára a legmegfelelőbb eszközt biztosítani, ami a készülékek megrendelése előtt a sorozatos telefonálásokat jelentette a páciensek felé, majd mikor azok megérkeztek, úgy igen rövid időn belül át is kell adni, hogy a NEAK felé időben megtörténjen a megfelelő elszámolás. Az új készülék kiadása legtöbbször igen egyszerű, csak a régi eszköz programjait kell átkonvertálni, de sok esetben új módosításokat kell generálni, mintha egy első beállítás lenne.

Milyen érzés egy olyan tudás birtokában lenni, amivel vissza lehet adni a hallás képességét?
Voltak olyan esetek, amik különösen emlékezetesek számodra?

Egy olyan szociális- és hallásfejlődési szakasz meghatározó személyeként szerepelünk az implantosok életében, amely gyakorlatilag kihat a jövőjükre, kihat az életminőségükre. Így tekintve ezekre a rövid készülék beállításokra, végig kísérve azt a fejlődést, amin végig mennek, felemelő érzés.

Természetesen minden eset különleges, hiszen mindenkinek megvannak a saját lépcsőfokai, saját kis hegycsúcsa, amire fel kell érnie és ebben támogathatjuk őket. Kötelet dobhatunk, amin önerőből felsegítheti magát, hogy elérje saját céljait. DE mégis egy esetet emelnék ki, még abból az időszakból, amikor egyetemistaként a szakdolgozatomhoz anyagot gyűjtve lehetőségem volt dr. Tóth Ferenc mellett megfigyelni egy beállítást. Egy kis fiú ült velünk szemben az édesanyukájával és édesapukájával. Ő volt az első implantált, akivel életemben találkoztam. A kisfiú akkor kezdett beszélni. Olyan szakaszát tekinthettem meg a hallásfejlődésének, amelyre minden páciens esetében várunk. Tudjuk, hogy hall, megérti a beszédet és már ő is megpróbálkozik velünk kommunikálni. Ez a kisfiú akkor igen szégyenlősen, de igyekezett tudatni velünk, hogy igen, ő beszélni fog. Az az érzés, az a gondolat, amit megindított bennem, igen meghatározó volt. Két dolgot tudtam ez után a beállítás után: az egyik, hogy ez a kisfiú teljes értékű életet élhet, nem lesznek előtte akadályok, mindennel meg fog birkózni, mert ő HALLÓ. A másik dolog, ami a fejemben megfogalmazódott, hogy én ennek részese akarok lenni, én ezt akarom csinálni!